Leírás: ovális, félgömb testalkatú, 1-9 mm nagyságú, gyakran tarka foltokkal színezett bogarak. Csápjaik rövidek, fonalasak, végükön bunkóval - többek között ebben különböznek a hasonló testalkatú levélbogaraktól (pl. burgonyabogár).
Latin neveken: Carabidae, Cicindelidae. A futrinkák lapos, többnyire karcsú, hosszúkás bogarak, amelyek nagysága néhány millimétertől néhány centiméterig terjed, színük eltérő, többnyire sötét, fémes fényű. Fejükön erős, előreálló rágószerv található.
Leírás: hosszan elnyúló, olykor akár vonalszerű testalkatú, 1-30 mm hosszú, lapos fejű, előre álló rágószervű és fonalas csápú bogarak. A test színe többnyire sötét, fekete, feketésbarna, sötétbarna, csak kivételesen tarka.
Leírás: hosszan elnyúlt, karcsú testű, 4-15 mm hosszú bogarak, csápjaik hosszúak, fonalasak, jellegzetesek a lágy, hajlékony, szinte az egész potrohot betakaró szárnyfedők - innen a lágybogarak elnevezés. A szárnyfedők különböző színűek: feketésszürke, barnás, piszkossárga, pirosas, az előtör pajzsa általában téglavörös, hasonlóan a potrohhoz, esetleg sárga, kék vagy barna.
Leírás: törékeny szárnyas rovarok, testalkatuk és felépítésük a fátyol-kákra emlékeztet, testhosszuk 8-18 mm. Jellegzetes jegyük a feltűnően megnyúlt előtör, amely kissé ferdén felfelé irányul, így mintha a rovaroknak feltűnő, hosszú "nyakuk" lenne.
Leírás: testük karcsú, pálcikaszerű, felülről fedelesen összerakott átlátszó, feltűnően sűrű hálózattal erezett hártyás szárnyakkal borítva, hosz-szuk 6-10 mm, szárnyfesztávolságuk kb. 20-30 mm. A kis fejen kidülledt szemek, egy pár hosszú, finom fonalas csáp és rágószerv található.
Leírás: a test hosszan elnyúlt, felülről lapított, fényes, sötétbarna, hossza 5-25 mm. A fej lapos, előreálló rágószervet és fonalas csápokat visel. A tor hátoldalán egy pár rövid, bőrszerű szárnyfedő van, ezek alatt két hártyás szárny van legyezőszerűen összehajtogatva.
mindenki ismeri a nappali és a kis és a nagy termetű éjjeli lepkéket. Némely éjjeli lepkefajok, mint például a Cosmia trapezina és az Eupsilia transversa nemcsak a növényeket rágják, hanem alkalmi ragadozók is. Elsősorban az apró lepkék hernyóit fogyasztják, olykor a saját fajuk hernyóit is.
Leírás: többnyire változatos színű, gyakran szőrös legyek. A sárgán csíkozott darazsakra vagy kis poszméhekre, esetleg méhekre emlékeztetnek. Bizonyos fajok egyszínűek, sötétek, fémes fényűek. A darazsaktól, a dongóktól vagy a méhektől eltérően azonban a zengőlegyeknek csak egy pár szárnyuk van, csápjaik rövidek, alig észrevehetőek, nincs szabad mozgó rágószervük és persze fullánkjuk sincs.
Leírás: karcsú, feltűnően szőrős legyek, testük hosszan elnyúló, potrohúk hegyes végű. A fejen nagy félgömb alakú szemek ülnek és erős szúró-szívó szájszerv mered előre. A hártyás szárnyak nyugalmi helyzetben a potroh fölött vannak összerakva. A rablólegyeknek feltűnően erős, szőrös ragadólábaik vannak.
Leírás: törékeny, kis szúnyogokhoz hasonló apró rovarok, hosszú, vékony lábakkal és jól kivehető sokszelvényű csápokkal. Testhosszuk kb. 2-2,5 mm. A lárvák lábatlanok, fejük jellegtelen, többnyire élénksárga vagy narancsszínűek, a zengőlegyek kis lárváihoz hasonlók.
Leírás: termetes, gyorsan repülő, ritkás szőrű legyek, megjelenésük jobbára a karcsú húslegyekre emlékeztet, potrohúk feltűnően hegyes végű, oldalra kiálló hosszú sertékkel. A lárvák jellegzetesen henger alakú lábatlan nyüvek, fejkapszula nélkül, testük szelvényezettsége alig észrevehető. Európában mintegy 500 fürkészlégyfaj él.
Leírás: többnyire parányi, csak 0,5 mm hosszú, fehéres, gömbölyded, fonálszerű testű állatkák, végtagok nélkül. Rángatózó, kígyómozgás jellemzi őket. A rovarok viszonylatában fakultatív vagy obiigát paraziták lehetnek.
Bevezetés: A talaj nem egyszerűen élettelen ásványi szubsztrátum. Nagy számú, többnyire igen apró, mikroszkopikus szervezet él benne, ezeknek megvan a pótolhatatlan helyük a talajökoszisztémában.
Leírás: a test hosszú, féregszerű, puha, felszínén gyűrűs, a test-szelvényeken 4 pár rövid merev serte található. Az első testszelvény jól kivehető homloklebenyben fut ki. Talajainkban mintegy 50 földigilisztafaj él.
A rovarok emésztőrendszerében mindig jelen vannak szaprofág baktériumok, mint a bél mikroflórájának részei. Ha ezeknek a mikroorganizmusoknak valamelyike behatol a testüregekbe és ott elszaporodik, általános fertőzést okoz és megölheti a rovart.
Napjainkban több mint 400 rovarpatogén vírusfertőzés ismert. Az emberektől, az állatoktól vagy a növényektől eltérően az elszaporodott rovarvírusok óriási mennyiségben felhalmozódnak a gazdaállatok testében, ami a gazdaállat testtömegének 10-20 %-át teszi ki.
Deuteromycetes vagy Fungi imperfecti
Leírás és életmód: elágazó soksejtű, harántirányú rekeszekkel elválasztott micéliumuk van, a micélium sejtjei sokmagvúak, haploidok. Csak ivartalanul, többnyire konídiumokkal vagy a micélium fonadékaival, az ún. szkleróciumokkal, esetleg csak magával a micéliummal szaporodnak.
Leírás: a darazsakat sajátos testalkatuk és tarka, többnyire feketéssárga darázsmintázatuk teszi jellegzetessé. A fején két ízelt, megtört csápot és erős rágószervet visel. A toron 2 pár hártyás szárny található, amelyek nyugalmi helyzetben hosszanti irányban vannak összeráncolva.
Leírás: apró szárnyatlan vagy csak időlegesen szárnyas rovarok, feltűnően nagy fejjel, karcsú torral és bütyökkel elválasztott potrohhal. A sokízű csápok a fejen derékszögben megtörtek. Bizonyos fajoknak jól fejlett fullánkjuk van és fájdalmasan szúrnak vele. A lárvák lábatlanok, fehérek, a fészkekben rejtőzködnek. Közép-Európában kb. 200 hangyafaj él.
Leírás, jelentőség: A nálunk élő egyenesszámyú rovarok, mint a sokak által jól ismert szöcskék, sáskák, tücskök és lótücskök többnyire ragadozók. Ez alól csak néhány faj, pl. a nyerges szöcske (Ephippigera ephippiger), a zöld repülőszöcske (Phaneroptera falcata) vagy a fenyőrágó szöcske (Barbitistes constríctus) számít kivételnek.
Latin nevek: Ichneumonidae, Encyrtidae, Trichogrammatidae, Braconidae, Pteromalidae, Aphidiidae, Aphelinidae
Leírás: testalkatukkal apró darazsakra emlékeztetnek, a fej és a tor határozottan elkülönül, a potrohot nyél választja el a tortól. A test hossza 0,5-30 mm között lehet. Fejükön sok ízzel tagolt fonálszerű, gyakran ívelt vagy spirálisan csavarodott csápok, nagy szemek és rágó szájszervek találhatók.
Több faj, a latin neveik: Anthocoridae, Nabidae, Miridae, Pentatomidae
Leírás: különböző nagyságú és színű rovarok, testük többnyire feltűnően lapos, amelyet felülről laposan összehajtott félszárnyfedők borítanak. Ezek kissé a bogarak szárnyfedőire emlékeztetnek, amelyektől abban különböznek, hogy csak alapi részük bőrszerű, míg a végeik hártyásak.
Több faj, latin neveik: Phytoseiidae, Tydeidae, Anystidae.
Leírás: az imágók apró, lapos, szárnyatlan ízeltlábúak 4 pár jól látható lábbal és rövid, szabad szemmel szinte észrevehetetlen szájszervekkel és csáprágókkal. A fej, a tor és a potroh egyetlen szelvényezetlen egésszé olvad össze.
Több faj, latin neveik: Araneidae, Linyphiidae, Theridiidae, Agelenidae, Lycosidae, Salticidae, Thomisidae, stb.
Leírás: szárnyatlan ízeltlábúak, amelyek feje a torral - fejtorrá olvadt ösz-sze. Ezt a potrohtól egy jól kivehető nyél választja el. A fejtoron egy pár rövid karmos csáprágó, mögöttük egy pár, rövidebb lábakhoz hasonló tapogatóláb helyezkedik el, majd 4 pár járóláb következik.
Leírás: szárnyatlan, 5-7 mm hosszú ízeltlábúak, amelyek feje, tora és potroha egybe forrott. A test elülső részében a szájnyílás előtt egy pár rövid olló található, majd egy pár szelvényezett csáprágó következik, a test oldalán pedig 4 pár, többnyire igen hosszú, cérnavékony járóláb helyezkedik el.