Leírás: szárazföldi ízeltlábúak, testük hosszan elnyúló, lapos, fejük jól elkülönül. Nagy számú testszelvényük nagyjából azonos alakú. Minden szelvényen 1 pár, a test oldalába illeszkedő láb található. Fejükön hosszú fonálszerű csápokat, egy pár rágót és 2 pár állkapcsot viselnek.

A test végi szelvényen egy pár hosszabb, tapintószervként szolgáló láb található, amelyet az állat maga után vonszol. A test első szelvényén egy pár kampó szerű állkapcsi láb helyezkedik el, s ezekbe torkollnak a méregmirigyek nyílásai. Közép-Európában kb. 40 fajuk él, a leggyakoribb a barna százlábú (Lithobius forficatus).

Életmód: a százlábúak ragadozók, a kövek, a fa alatt, a lehullott levelek között, az elhalt fakéreg és farönkök alatt megbújva élnek. Éjjel előmásznak és aktívan keresik zsákmányukat, amely általában valamilyen apró gerinctelen állat. A megtermékenyített nőstény a talajba rakja petéit, ezekből az imágókhoz hasonló kis százlábúak kelnek ki.