Bevezetés: A talaj nem egyszerűen élettelen ásványi szubsztrátum. Nagy számú, többnyire igen apró, mikroszkopikus szervezet él benne, ezeknek megvan a pótolhatatlan helyük a talajökoszisztémában.

A talajban baktériumok, moszatok, gombák, állati egysejtűek, fonálférgek, örvényférgek, puhatestűek, kerekesférgek, televényférgek és földi giliszták, medveállatkák, apró szárazföldi rákszabásúak, pókok, álskorpiók, atkák, villáscsápúak, szövőcsévések, ikerszelvényesek, százlábúak, rovarok és különböző fejlődési alakjaik stb. élnek. E szervezetek közül némelyek baktériumokkal, moszatokkal vagy a növények élő, illetve elhalt testrészeivel táplálkoznak, mások ragadozók vagy mindenevők illetve elbontják az elpusztult állatok testét. A talajökoszisztéma egyes összetevői között a kölcsönösen előnyös együttélés egyedi viszonyai alakulnak ki, pl. a magasabb rendű növények gyökerei és a gombák között. Ez mind együtt az egymástól kölcsönösen függő élő szervezetek bonyolult táplálékhálózatát alakítja ki. Bonyolult tevékenységük biztosítja pl. az anyagkörforgalmat és a tápanyagok áramlását a természetben, a talaj szerves összetevőjének és mikro-szerkezetének a képződését. Ezek ugyanakkor közvetlenül befolyásolják a növények létezését biztosító talaj minőségét. A megbontatlan talajökoszisztémákban ezek az összetevők harmonikus egyensúlyban vannak. Ez azonban könnyen felbomolhat, elsősorban a meggondolatlan emberi tevékenység- pl. a nem megfelelő mechanikai talajművelés, a túl sok műtrágya és vegyi növényvédő szer alkalmazása -következtében.

Mikorrhiza gomba

Leírás: a mikroszkopikus gombafonalak beburkolják a hajszálgyökereket vagy benőnek a gyökérsejtekbe és a sejtközi állományba. Mikorrhizának nevezik a gombák és a magasabbrendű növények gyökereinek együttélését. Mindkét partner hasznot húz ebből az együttélésből. A gombamicélium benőheti a gyökér felszínét sűrű hifaköpennyel - ezt ektomikorrhizának nevezik. Főleg a fás növényeknél gyakori. A micéliumfonalak gyakran több növény gyökereit összekötik, pl. az anyanövényeket az alattuk kinövő magoncokkal. Az anyanövény táplálhatja a magoncokat. A micélium azonban a gyökérsejteket és a sejtközi tereket is átnőheti és nem keletkezik hifaköpeny. Ebben az esetben endomikorrhizáról beszélünk, amely a lágyszárú növényeknél gyakori.

Jelentőség: a gombafonalak javítják a növényi gyökerek tápanyagellátását, elsősorban foszforral, káliummal, kalciummal vagy nitrogénnel. A gombafonalak a talaj kapilláris vizét is segítenek felszívni.

A növény jobban tűri a stresszhatásokat, pl. a palánta kiültetését új termőhelyére. A mikorrhiza fejlődését számos tényező befolyásolhatja. A talajban található tápanyagok, a műtrágyákat is beleértve, a növény-védőszer-maradványok, a sok talajvíz, a növényi monokultúrákban keletkező természetes gátlóanyagok (inhibitorok) és a gyakori talajművelés fékezik a mikorrtiiza kialakulását. Ugyanakkor a mikorrhiza gyakori a tápanyagokban szegény talajokban vagy ott, ahol ezek az anyagok elérhetetlenek. A tenyészidő során a mikorrhiza nem mindenütt egyformán fejlett, leginkább augusztusban és szeptemberben, az 5-10 cm mélységben található gyökereken fejlett, később visszaszorul.

Védelem és támogatás: a növények talaját a mikorrhiza optimális fejlődésének körülményei között kell megművelni. Ez azt is jelenti, hogy csak a szükséges trágyázást elvégezve arányosan csökkentjük és optimalizáljuk a tápanyagbevitelt, és a szükséges minimumra korlátozzuk a peszticidek alkalmazását.