Tünetek: a hernyók elsősorban a terméseket, esetleg a virágzatot támadják. Ha a kártevő még azelőtt támad, hogy a növény virágot fejleszt, a tenyészőcsúcsot támadja meg. Többnyire, pl. a kukorica, a paprika, a paradicsom, a bab stb. esetében berágja magát a termésekbe, a napraforgó esetében a virágzat felületén marad. A termés külsején rendszerint csak egy nyílás jelzi, hogy a hernyó berágta magát.
Tünetek: az imágók apró, fehér alig 2 mm hosszú rovarok. Testüket és szárnyukat fehér, viaszos pikkelyek borítják. Az imágók mindenekelőtt a növények csúcsi részein található levelek fonákán gyülekeznek. Érintésre a növényekről liszteskék rajai röppennek fel. A peték körkörösen tapadnak a levelek fonákára.
A valódi levéltetvek (Aphidoidea) különböző fajait együtt tárgyaljuk itt.
Tünetek: a megtámadott levelek torzultak, fodrosak, később részben a közvetlen fertőzés, részben a vírusfertőzés következtében megsárgulnak. A levelek fonákén, esetleg a tenyészőcsúcsokon megjelenik az 1-4 mm nagyságú rovarok kolóniája.
Kártétel
Tünetek: a fertőzött levelek az erek között megsárgulnak. Az érhálózat zöld marad. Súlyosabb fertőzés esetén a levelek teljesen elszáradnak. A levelek fonákén finom „pókháló“ található, amelyben a levélre tapadva apró peték vannak.
Tünetek: a fertőzött növények levelein, esetleg virágain először ezüstösen csillogó, szabálytalan foltok jelennek meg, apró fekete ürülékkupacok kíséretében. A súlyosan fertőzött részek később elhalnak. A levelek fonákén apró, 1,5-2 mm hosszú, mozgékony karcsú rovarok láthatók.
Tünetek: a levelek felszíni szövetében eleinte apró, fehér foltocskák vannak, közepükön beszúrással. Később vagy a levelek felső oldalán (paradicsom- és gerbera aknázólégy), vagy a levelek fonákén (borsóaknázólégy) szabálytalanul kanyargó, lapos aknák jelennek meg.
Tünetek: csupasz, legalább 5 cm hosszú, napközben a talaj felszíne alatt rejtőzködve élő hernyók (mocskospajorok).
Tünetek: a leveleken ablakszerű és peremi rágásnyomok. Az erősebb erek épek maradnak.
Elateridae, elsősorban az Agriotes nemzetség.
Tünetek: a növények gócokban vagy sorokban hervadnak és kiszáradnak. A gyökereken és a gumókon kirágott üregek és járatok vannak. A lárvák világosbarnák, drótkeménységűek ("drótférgeknek" is nevezik őket).
A május cserebogár Melolontha melolontha, az erdei cserebogár Melolontha hippocastani.
Tünetek: a növények hervadnak és elhalnak. A hervadó növény közelében a talajban egy fehér, akár 6 cm hosszú, C-alakban görbült cserebogárlárva - csimasz, pajor - található.
Tünetek: a fertőzött növények gócokban fordulnak elő, leveleik görbültek és rosszul virágoznak. A levélnyelek és a szárak megvastagodottak, repedezettek. Az erősen fertőzött gyökerek és a talaj felszínénél levő szártövek korhadnak. A vöröshagyma nyaka megreped, a fokhagyma elkorhad.
A leggyakoribb gyökérgubacs fonálférgek:
Tünetek: a lassabban fejlődő növények gócszerű előfordulása. A megtámadott növények száraz időben elhalnak.
Tünetek: a lelassult fejlődésű és az idő előtt színüket változtató levelekkel rendelkező, erősen fertőzött növények gócokban fordulnak elő. A gyökerek gyengék, sokszor hajszálvékonyak. A megrövidült gyökereken barnás foltok vannak.
Nevezik Gamma bagolylepkének is. Világoszöld, ritkásan szőrös hernyók, világos oldal- és hátsávval. Jellemző rájuk a csökkent számú álláb a potrohszelvényeken, emiatt az araszolólepkék hernyóira hasonlítanak. Az araszolólepkék hernyóival szemben, amelyeknek két pár állábuk van, az aranybagoly lepkéknek a hernyói három pár állábat viselnek.
A Melanchra persicariae és Lacanobia oleracea rendszeresen előforduló fajok, de csak ritkán szaporodnak el annyira, hogy számottevő kárt okozzanak. A hernyók és a lepkék bionómiája hasonló a káposzta bagolylepkééhez.
A kósza pocok egy zömök, patkányméretű rágcsáló, a testhossza 12-14 cm. Színe sötétbarna, a fiatal egyedek gyakran teljesen feketék. A patakok közelében és a nedvesebb helyeken a kósza pockok kiterjedt üregrendszert alakítanak ki, fészekkel és éléskamrákkal. A talaj felszínén lapos, rendszertelenül elhelyezett földkupacok találhatók. Azokon a táblákon, ahol a kósza pocok előfordul, a növények között hézagok vannak.
Kisebb termetű, mint a vízi pocok, az üregekbe vezető bejáratokat kitaposott csapások kötik össze. A mezei pocok elsősorban a növények föld feletti részeivel táplálkozik. Február végétől november derekáig szaporodik, melegebb időben és a szalmakazlakban még télen is.