Leírás: hosszan elnyúlt, karcsú testű, 4-15 mm hosszú bogarak, csápjaik hosszúak, fonalasak, jellegzetesek a lágy, hajlékony, szinte az egész potrohot betakaró szárnyfedők - innen a lágybogarak elnevezés. A szárnyfedők különböző színűek: feketésszürke, barnás, piszkossárga, pirosas, az előtör pajzsa általában téglavörös, hasonlóan a potrohhoz, esetleg sárga, kék vagy barna.

A lárvák elnyúltak, rövidlábúak, finom bolyhokkal fedettek, mintha testüket bársony borítaná. Külalakjuk a lassan mászó, bársonyos, feketésszürke vagy feketésbarna hernyóra emlékeztet. Nálunk mintegy 75 lágybogárfaj él.

Életmód: a nőstények a nyár végén és ősszel a talajba rakják petéiket. A kikelt lárvák ragadozók, talajlakók, ahol lakócsöveket készítenek maguknak, és innen indulnak vadászni. Zsákmányuk a talaj felszínén élő apró rovarok, hernyók, kis csigák. A lárvák télen is aktívak, gyakran másznak a havon, innen ered népis megnevezésük is: „hóférgek“. A lárvák a talajban kialakított lakócsövekben bábozódnak a téli hónapokban. A kifejlett bogarak ragadozók, alkalmanként virágporral is táplálkoznak, némely fajok azonban növényevők és „lelegelik“ a kis növénykéket és virágokat. Nyáron sok lágybogarat találunk különböző növények virágain, elsősorban az ernyősvirágzatúakon, vagy láthatjuk őket, amint alacsonyan és nehézkesen repülnek a füves területek fölött, s gyakran üldögélnek a gabonakalászokon is. A bogarakat gyakran látjuk, amint a pázsitfüveken zsákmányukat, a kisebb hernyókat és a levéldarázs-her-nyókat vagy a levéltetveket rágják. Az egyik leggyakoribb és legismertebb nálunk élő faj a közönséges lágybogár (Cantharis fusca), amely 11-15 mm hosszú, szárnyfedői szürkésfeketék, vagy a szalma színű feketevégű lágybogár (Rhagonycha futva), szárnyfedői végén sötét folttal. Nyár végén mindenütt gyakori az ernyősvirágzatúak virágain.

Jelentőség: a ragadozó holyvákhoz hasonlóan, amelyekkel közeli rokonságban állnak, a lágybogarak is gyakori és jelentős ragadozók. A növényevő rovarok és fejlődési alakjaik állományainak fontos természetes szabályozó elemei.

Védelem és támogatás: fontos elsősorban a lágybogarak természetes élőhelyeinek védelme, főleg a megműveletlen talaj, amelyben a lárvák zavartalanul fejlődhetnek. A lágybogarak nagyon érzékenyek a széles spektrumú rovarölő szerekkel szemben.