Leírás: egyik legelterjedtebb ragadozó és egyúttal rovarevő madarunk a mindenki előtt ismert vörös vércse, amely kb. 35 cm hosszú, karcsú, sólyom-alkatú madár, hegyes, megtört szárnyakkal, amelyek fesztávolsága kb. 75 cm. Színe barnás foltos, a hím hátoldala rendszerint gesztenyevörös színű.

A vörös vércse jellegzetes sikló repüléséről is jól ismert, és eközben széttárt faroktollai segítségével meg is tud állni a levegőben - szitál.

Életmód: sziklákon, nehezen megközelíthető magas helyeken, épületeken fészkel, a magas fák koronájában megtelepedik a hollók, a varjak vagy a szarkák elhagyott fészkeiben is, de a gyümölcsösökben, a gyümölcsfák koronájában, elhagyott madár házikókban stb. is fészkel. A madár kb. 1 hónapig ül a fészekben, a tojó 5-6 tojást rak, amelyeket maga költ ki, eközben a hím táplálja őt. Egy újabb hónapig tart, amíg a fiókák önállóvá válnak és elhagyják a fészket. A fészkelő vércsepár kb. 4 km-nyi területet foglal el. A vörös vércsék vonuló madarak, télen délre - Dél-Európába vagy Afrikába - költöznek, ahol áttelelnek. Az északi populáció egyedei azonban nálunk is áttelelhetnek.

Jelentőség: fészkelés idején a vörös vércse fiókái táplálására mintegy 700 mezei pockot, míg magának naponta 3-5 mezei pockot és nagyobb rovarokat, pl. szöcskéket, sáskákat vagy nagyobb bogarakat fogyaszt el. Ezért fontos, hasznos ragadozónak tartjuk. Az apró rágcsálók jelentős szabályozói közé tartoznak az egerészölyvek és a baglyok is. Az egerészölyv naponta 5-14 mezei pockot képes elfogyaszthat, de "étrendje" legalább olyan változatos, mint a vörös vércse esetében. A táplálékot alkotó fajok mintegy 80 %-a inkább károsnak minősíthető, főleg mezei pockok és egyéb apró rágcsálók. Ugyancsak az apró rágcsálók dominálnak a nálunk gyakori és rendkívül hasznos éjszakai ragadozó madaraink, a baglyok táplálékában, mint a gyöngybagoly (Tyto alba), a macskabagoly (Strix aluco), a réti fülesbagoly (Asio flammeus), kuvik (Athene noctua) stb.

Védelem és támogatás: elsősorban a fészkelőhelyek védelmére és a vegyi anyagoktól mentes, tiszta környezet megóvására kell törekedni. A táplálékkal a madarak szervezetébe kerülő vegyszermaradványok vagy elpusztítják az állatokat, vagy leállítják, illetve károsítják a tojásembriók fejlődését. Az apró rágcsálókra vadászó nappali ragadozómadarak számára fontosak a magaslatok vagy a kiemelkedő pontok, ahonnan jó rálátás nyílik a környező terepre és a zsákmányra, és ahol a megszerzett zsákmányt széttéphetik és elfogyaszthatják. Ezért a vörös vércsék és az egerészölyvek számára a szántóföldeken, a gyümölcsösökben és a szőlőkben széles, kampós végű karókat, T fákat állítanak fel, amelyeken a ragadozó madarak szívesen letelepednek vagy ott fogyasztják el zsákmányukat.