Leírás: szárazföldi ízeltlábúak, testük hosszan elnyúló, lapos, fejük jól elkülönül. Nagy számú testszelvényük nagyjából azonos alakú. Minden szelvényen 1 pár, a test oldalába illeszkedő láb található. Fejükön hosszú fonálszerű csápokat, egy pár rágót és 2 pár állkapcsot viselnek.

Noha a gyümölcsfák és -bokrok beporzásában bizonyos fokig több rovarcsoport is közreműködik (hártyásszárnyúak, kétszárnyúak, bogarak), meghatározó szerepük a méheknek (Apoidea) - elsősorban a mézelő (házi) méhnek (Apis mellifera = A. mellifica) van.

Életmód: valamennyi nálunk élő békafaj hasznos és veszélyeztetett, éppen ezért törvény védi őket. A zöld kecskebékák sekély vizekben és ezek partjánál élnek. Nappal aktívak és sok rovart, apró rákot, puhatestűt fogyasztanak el, de kisebb halakra, békaporontyokra, sőt apró rágcsálókra is rátámadnak.

Leírás: egyik legelterjedtebb ragadozó és egyúttal rovarevő madarunk a mindenki előtt ismert vörös vércse, amely kb. 35 cm hosszú, karcsú, sólyom-alkatú madár, hegyes, megtört szárnyakkal, amelyek fesztávolsága kb. 75 cm. Színe barnás foltos, a hím hátoldala rendszerint gesztenyevörös színű.

Az énekes madarak a legnépesebb madárcsoportot alkotják és a legnagyobb mértékben vesznek részt a rovarkártevők biológiai szabályozásában.

A kártékony gerinctelenek biológiai szabályozói közé tartoznak hüllőfajaink is, elsősorban a gyíkok (Lacertidae) és a törékeny vagy lábatlan gyíkok (Anguidae). Táplálékukat többnyire kisebb rovarok, legyek, bogarak, sáskák és apró puhatestűek, főleg csigák alkotják.

Jelentős rovarevő emlősök a denevérek, amelyeket nálunk a patkósorrú denevérek és a simaorrú denevérek képviselnek. Leírás: repülésre alkalmas, bőrhártyával borított szárnyakká átalakult elülső végtagjaik alapján ismerjük fel őket. Nálunk összesen 24 patkósorrú és simaorrú denevérfaj fordul elő.

Leírás: kis- és közepes termetű emlősök, a kis fajok külsőleg az egerekre emlékeztetnek. A fogazatukat azonban nagy számú apró, tűhegyes fogak alkotják, a fejük elnyúlt, keskeny, mozgékony pofácskában végződik, szemük igen kicsi. Tájainkon 10 rovarevő faj él, legismertebb képviselőik a vakond, a cickány, a közönséges vlzicickány (Neomys fodiens) és a fehérfogú cickányok (Crocidurinae).

A ragadozók is a kultúrnövények kártevőinek jelentős biológiai szabályozói közé tartoznak. Noha táplálékukat főleg gerincesek alkotják, jelentős mennyiségű rovart és egyéb gerinctelent is elfogyasztanak. Nálunk 17 szabadon élő ragadozófajt tartanak számon.

Ő a levéltetvek hártyásszárnyú élősködői. Az imágók apró, többnyire sötét színű és csak néhány mm nagyságú hártyásszárnyúak, amelyek tulajdonképpen aprócska fürkészdarazsak.