Deuteromycetes vagy Fungi imperfecti

Leírás és életmód: elágazó soksejtű, harántirányú rekeszekkel elválasztott micéliumuk van, a micélium sejtjei sokmagvúak, haploidok. Csak ivartalanul, többnyire konídiumokkal vagy a micélium fonadékaival, az ún. szkleróciumokkal, esetleg csak magával a micéliummal szaporodnak.

Ezeket a gombákat 2 csoportba lehet sorolni: Hyphomycetales és Sphaeropsidales. A Hyphomycetales képviselőinek fertőző csírái egyszerűek - konídiumok, amelyek közvetlenül a gomba felületén képződnek. Ebbe a csoportba számos jelentős rovarpatogén gomba tartozik, pl. a Verticillium nem képviselői a kósza pajzstetveket, a levéltetveket, a liszteskéket fertőzik; az Aspergillus és a Paecilomyces az egyenes-szárnyúakat, a növényi tetveket, a lepkéket, a hártyásszárnyúakat és a kétszárnyúakat pusztítják. A Beauveria a rovarokon muscardineknek nevezett betegségeket okoz. A leggyakoribb faja ennek a nemzetségnek a Beauveria bassiana, amely kb. 150 rovarfajt fertőz meg. A B. brong-niartii a cserebogárpajorok túlságos elszaporodását szabályozza. A Metarrhizium anisopliae gomba a bogárlárvák és a lepkehemyók zöld muscardinjának az okozója. A Sphaeropsidales képviselői bonyolult alakzatokat hoznak létre üreges fészkek, piknídiumok formájában, amelyek belül rövid konídiumnyelekkel vannak kibélelve. Az Aschersonia trópusi és szubtrópusi fajait a liszteskék elleni növényvédelemben alkalmazzák az üvegházakban.

A gombabetegséggel fertőzött elpusztult rovart rendszerint fehéres vagy más színű gombabevonat boríthatja. A gomba közelebbi meghatározását azonban kizárólag szakember tudja elvégezni mikroszkópos vizsgálat alapján.

Védelem és támogatás: a mezőgazdaságilag művelt területeken alkalmazott vegyszeres fungicidek és bizonyos herbicidek lehetetlenné teszik a rovarpatogén gombák természetes fejlődését. Ezeknek a hasznos mikroorganizmusoknak a rezervoárjai a vegyszeres kezelés által megkímélt természetes ökoszisztémák, amelyekben a természetes gazdaállatok élnek. Ezeket a kultúrtáj részeként meg kell óvni.

A patogén gombák mellett szaprofita ragadozó gombák is élnek a talajban. Táplálékuk egy részét az olyan apró talajlakó állatok alkotják, mint a fonálférgek, az állati egysejtűek, az ugróvillások. Ezek rátapadnak a micélium hálójára, amely szétmarja őket és behatol a tetemük belsejébe. E gombák bizonyos fajai ráadásul olyan anyagokat termelnek, amelyek a környékről odacsalogatják a zsákmányt - a fonálférgeket.

A rovarpatogén gombák sok kártékony rovar- és atkafajt szabályozhatnak természetes körülmények között. Ma több mint 500 fajuk ismert. Fontos tulajdonságuk, hogy enzimeik vagy a csírázó gombaspórából kinövő micéliumon kialakuló különleges pálcikaszerű alakzataik - apresszóriumaik - segítségével képesek behatolni a rovar szervezetébe a testfalon keresztül. A gombák így már bábállapotában vagy imágóként is megfertőzhetik a gazdaállatot. Ezeknek a gombáknak a legtöbb faja a Zygomycetes és a Deuteromycetes csoportokba tartozik.

Leírás és életmód: A Zygomycetes primitív gombák, amelyek a micéli-um két elkülönült részének összeolvadásával (de nem ivarsejtekkel) ivarosán szaporodnak. Különösen jelentős az Entomophthorales specializált csoport. Képviselőik a gazdaállat testében egysejtű, gyengén elágazó micéliumot hoznak létre. A fertőzött rovar testében ez a micélium elkülönült részekre - hifatestekre esik szét. Ezeket a rovar "vére", a hemolimfa elszállítja a testüregekbe, amelyeket fokozatosan kitölt és pótolja az elbomlott testszöveteket. A gazdaállat testének micéliummal történő kitöltése a nagyságától függően 2-8 napig tart. A gazdaállat a hemolimfa testen belüli keringésének zavarai és a gomba által termelt, testszöveteket szétroncsoló enzimek és toxinok hatásának következtében elpusztul. A fertőzött rovar gyakran felmászik a növények csúcsaira, többnyire felfúvódott potroha van, a testburok roncsolódott pontjain fehéres, hifa-testeket tartalmazó folyadék szivárog ki, később a micélium a test belsejéből kinő a test felszínére és bársonyos bevonatot képez, amely rengeteg konídiumnyélből áll. Ezek a végükön egy nagy, egysejtű fertőző csíratestet - konídiumot hoznak létre. A konídiumokat a nyomás kilövi a mozdulatlan gazdaállat környezetébe, amely úgy fest, mintha finom porral lenne behintve. A konídiumnyelekből bizonyos gombafajok esetében fonalas alakzat, rizoid nő ki, amellyel a gazdaállat teste hozzátapad az aljzathoz. Az Entomophthorales gombák a konídiumok mellett kitartó csírákat - spórákat is létrehoznak. Ezek az áttelelést vagy a kedvezőtlen száraz időszak átvészelését szolgálják. Ha tavasszal a spóra megfertőzi a gazdaállatot, a kicsírázó spórából micélium növi be a testét. A spórák természetes környezetben igen hosszú ideig életképesek maradnak és az érzékeny gazdaállatok friss fertőző forrásaivá válnak.