Jellemzés: A burgonya az egyik legfontosabb alapélelmiszer, igénytelen és nagyhozamú, magasabb fekvésű termőhelyeken is termeszthető, általában jói raktározható. Termesztenek közvetlen fogyasztásra szánt ún. asztali fajtákat és ipari feldolgozásra szánt fajtákat: mélyhűtésre, szárításra és további félkész termékek, keményítő, szesz és takarmány előállítására.

A burgonyagumók zöldülését a fény okozza. Többnyire nemcsak a krumpli héja zöld, hanem az alatta levő húsos rész is. A fény huzamosabb ideig tartó hatására a felszíni szövetek besüppedhetnek és elhalhatnak (a gumók napégése). A feltöltés alól kitüremkedő vagy a huzamosabb ideje raktározott gumók zöldülnek meg.

Akkor beszélünk erről a problémáról, ha a krumplin eltérő hosszúságú és mélységű repedések keletkeznek. A repedések falait többnyire a védőszövet pararétege növi be. A legfontosabb ok a lassú fejlődést követő gyors növekedés. Ez a jelenség elsősorban akkor következik be, amikor a növény nem egyenletesen kapja a vizet, pl. sok csapadék vagy öntözés a szárazságot követően.

Feketedés során a krumpligumók húsa a világosszürkétől a feketéig színeződik. Szélsőségesen erős tünetek esetén üregek is képződhetnek. A kiváltó ok a szövetekben lejátszódó enzimatikus változások, amelyek különböző okokból következnek be, mindenekelőtt akkor, ha a burgonyát 10 °C-nál magasabb hőmérsékleten hosszabb ideig tárolják, főleg ha a raktár-helyiség kevéssé szellős és nyirkos.

A krumpli rozsdásodásáról akkor beszélünk, ha főleg a nagyobb gumókban kisebb, rozsdás foltok jelennek meg, amelyek a húsos részben szabálytalanul szétszóródva vagy különböző alakban elrendeződve találhatók. A gumók felszínén és a növény más részein sem láthatók semmilyen tünetek. A károsodott gumók nemcsak csúnyák, hanem keserűek is.

Leggyakrabban a fejlődési körülmények változása következtében a gumókon kialakuló fiatalodás okozza. Rendszerint olyankor következik be, amikor a gumók fejlődésének leállását előidéző, huzamosabb ideig tartó száraz vagy hideg időt követően felmelegedés következik és főleg kiadósabb mennyiségű csapadékot (ill. öntözővizet) kap a burgonya.

A krumplit több mint 20 növényi vírus fertőzheti. A legfontosabb közülük a burgonya X-vírus (a burgonya egyszerű mozaikbetegségének az okozója, Potato vírus X - PVX), a burgonya Y-vírus (a burgonya vonalas betegségének az okozója, Potato vírus Y- PVY), a burgonya A-vírus (Potato vírus A - PVA), a burgonya M-vírus (Potato vírus M - PVM), a burgonya S-vírus (Potato vírus S - PVS), a burgonya levélsodró vírus (a burgonya vírusos levélsodródásának az okozója, Potato leafroll vírus - PLRV) és az utóbbi években a burgonya moptop vírus (a burgonya szártörpülés vírusa, Potato mop-top vírus - PMTV).

A kórokozó az Erwinia nemzetségbe tartozó valamelyik baktériumfaj (leggyakrabban az E. carotovorá). A csírák fertőzése esetén ezek még azelőtt elpusztulnak, hogy a föld színe fölé hatolnának. Ha a fertőzés később történik, a szár a föld alatt és a föld fölött is megfeketedik, rothad és a növény könnyen kihúzható a talajból. A fertőzött szárak vagy az egész növények hervadnak és elhalnak.

A burgonya általános varasodását a sugárgombák (Actinomycetales) közé tartozó Streptomyces nemzetség baktériumai (leggyakrabban a S. scabies) okozzák. A gumókon különbözőképpen formált (lapos, hálós, mély vagy kidomborodó varasodás) varas foltokat képeznek, párás felszínnel, amelyek eleinte magánosak, később viszont megnagyobbodnak és ellephetik a gumó teljes felületét.

Tünetek: mindenekelőtt az idősebb (alsó) levelek peremén vagy a hegyén nem behatárolt szürkészöld, vizenyős, később megbámuló foltok keletkeznek, amelyek gyorsan átterjednek az egész levéllemezre. Nedves időben a levelek fonákén, az egészséges és a fertőzött szövetek határán fehér, poros, pelyhes penészkivirágzás jelentkezik (a kórokozó szaporítószervei).

A kórokozó a Thanatephorus cucumeris gomba, amelyet anamorf állapotának neve alapján - Rhizoctonia solani - jobban ismernek. (Ivaros alakját Corticium solani vagy Hypochnus solani néven is emlegetik) A betegséget régebben burgonyahimlőnek is nevezték. A gumókon lapos fekete vagy barna pelyhes testecskék (szkleró-ciumok) képződnek, amelyek a hozzátapadt talajrögökre vagy humuszdarabokra emlékeztetnek és lekaparhatók.

A kórokozó az Alternaria solani gomba. Az idősebb leveleken szabálytalan, sötétbarna foltok keletkeznek. A nagyobb foltok jellegzetesen körkörösek és sárgán szegélyezettek. Súlyosabb fertőzés esetén a foltok összefolynak és a levelek elhalnak. A levelek fertőzöttsége elsősorban júliusban jelentkezik. A szárakon a foltok hosszúkásak, a gumókon enyhén besüppedtek. Olykor a szárazrothadás okozója is lehet.

Ezt a rothadást több gombafaj is okozhatja. A Fusarium gombanemzetség esetében a gumókon beesett, gyakran körkörösen összezsugorodott foltok keletkeznek, a gomba fehér, sárga vagy rózsás gyepeivel. A burgonyagumók szövetei megbámulnák, elszáradnak és korhadnak. Olykor a gumók belsejében üregek keletkeznek. Száraz helyen a gumók mumifikálódnak, de a másodlagos baktériumos fertőzés következtében nedves rothadás pusztítja el őket.

Tünetek: tavasszal a leveleken megjelennek a jellegzetesen feketefehéren csíkozott szárnyfedőjű bogarak. A bogárlárvák kezdetben a levéllemezekbe lyukakat rágnak, később, kivált súlyosabb fertőzés esetén a bogarak és a lárvák egész levéllemezeket rágnak le, csupán a legerősebb levélereket hagyják meg.

Globodéra (syn. Heterodera) rostochiensis, Globodera pallida

Tünetek: a burgonyaföldön jól láthatók a kisebb, lassabban fejlődő növények gócai, idő előtt sárguló levelekkel. A levelek sárgulása alulról felfelé halad. Körülbelül június közepétől a gyökérszálakon gömbölyű, eleinte világos, később barnás, kb. 0,5-0,8 mm nagyságú ciszták láthatók.

Drótférgek = a pattanóbogarak lárvái. A burgonyagumókban a rágások nyomán kb. 2 mm átmérőjű üregek és mély járatok vannak. A világosbarna, kemény lárvák a drótra emlékeztetnek. A pattanóbogarak káros fajainak lárvái széleskörűen polifágok. Azokon a helyeken, ahol a drótférgek nagyobb számban fordulnak elő, az őszi vetés után nem ajánlatos burgonyát ültetni.