Több faj, a latin neveik: Anthocoridae, Nabidae, Miridae, Pentatomidae

Leírás: különböző nagyságú és színű rovarok, testük többnyire feltűnően lapos, amelyet felülről laposan összehajtott félszárnyfedők borítanak. Ezek kissé a bogarak szárnyfedőire emlékeztetnek, amelyektől abban különböznek, hogy csak alapi részük bőrszerű, míg a végeik hártyásak.

A félszárnyfedők alatt 2 pár átlátszó hártyás szárny bújik meg. A fej jól látható kidülledt szempárt, elálló sokszelvényű csápokat és egy erős, ízelt szívókává átalakult szájszervet visel. A fiatal fejlődési alakok, a nimfák hasonlítanak az imágókra, de szárnyak helyett csak lebenyes szárny-kezdeményeik vannak. Európában mintegy 800 fajuk él.

Életmód: a poloskák minden biotópban megtalálhatók és életmódjuk igen sokrétű. Számos faj növényi szöveteket szívogat és ezért kártékony. Más fajok ragadozók. Tájainkon kb. 50 ragadozó faj él. A poloskák imágók vagy peték alakjában telelnek át. A petékből kis nimfák kelnek ki, amelyek lehetnek ragadozók is, fejlődésük általában kb. 3 hétig tart. Némely fajnak évente csak 1, másoknak 2-3 nemzedéke is van.

Jelentőség: a ragadozó poloskák jelentősen közreműködnek a különböző rovarkártevők és atkák állományának csökkentésében. A virágpoloskák apró, csak néhány mm nagyságú, fényes, foltosán színezett rovarok, amelyek különböző apró ízeltlábúakat, pl. levéltetveket, tripszeket, atkákat és takácsatkákat szívogatnak. Tömegesen fordulnak elő az agrárökoszisztémákban is. Az Orius nem egyes fajait a tripszek elleni biológiai védelemben alkalmazzák az üvegházakban. A tolvajpoloskák (Nabidae) kb. 10 mm nagyságú, többnyire fahéjbarna rovarok, feltűnő, ívelten elálló szívókájuk és „tolvajló“ fogólábbá alakult erősebb első lábpáruk van. Testalkatuk és testtartásuk kissé egy apró imádkozó sáskára emlékeztet. Levéltetveket és különböző rovarlárvákat szívogatnak. A tolvajpoloska nimfája naponta 15-20 levél-tetvet fogyaszt el. A mezei poloskák (Miridae) feltűnően finom, törékeny, gyakran pálcikaszerűen elnyúlt kis rovarok. A ragadozó fajok levéltetveket és atkákat szívogatnak. A címeres poloskák (Pentatomidae) termetes, erősen páncélozott rovarok, külsejükkel inkább a bogarakra emlékeztetnek. A nagy címeres poloskafajok megszúrják és kiszívják a nagy légylárvákat, a hernyókat, de az erősen páncélozott bogarakra, pl. a burgonyabogarakra is rátámadnak, amelyeket erős szívókájukkal közvetlenül a szárnyfedők között döfnek meg.

Védelem és támogatás: akárcsak más hasznos predátoroknál, a védelem ebben az esetben is mindenekelőtt e hasznos élő szervezetek természetes élőhelyeinek a megtartását jelenti. Ezek pl. a természetes mezsgyék, megműveletlen parlagos területek, kis ligetek és egyéb zöld területek a tájban. A virágpoloskák tömegesen áttelelnek a gyümölcsösökben és tavasszal már rügyfakadás előtt aktívak. Ebben az időszakban az áttelelő kártevők vagy a bimbólikasztó bogarak ellen meggondolatlanul végrehajtott lemosó permetezés megtizedelheti az állományukat.