Noha a gyümölcsfák és -bokrok beporzásában bizonyos fokig több rovarcsoport is közreműködik (hártyásszárnyúak, kétszárnyúak, bogarak), meghatározó szerepük a méheknek (Apoidea) - elsősorban a mézelő (házi) méhnek (Apis mellifera = A. mellifica) van.

Leírás: Közép-Európában mintegy 560 méhfaj él. Jellegzetes ismertetőjegyük mindenekelőtt a hátsó lábak kiszélesedett első íze, amely jóval szélesebb a többi lábíznél. A legtöbb méhfajra jellemző az egész testet borító sűrű, finom szőrzet, amely pl. a poszméheknél (dongóknál) jellegzetes formát öltött. A méhek alapszíne többnyire a fekete vagy a barnásfekete különböző színárnyalatai, nemritkán fehér, sárga vagy piros rajzolattal. A méhek fején leginkább a jól kifejlett, nagy, ösz-szetett szemek feltűnőek. A csápok megtörtek, de néhány faj hímjeinél a csáptoldalék olyan rövid, hogy a csáp fonálszerűnek tűnik. A nyalószívó szájszerv legfontosabb szerve a kanálkában végződő nyelv, amely a legtöbb faj esetében még a mély virágkehelyből és -tölcsérből is lehetővé teszi a nektár szívását. A kerek vagy ovális toron két pár jól fejlett szárny található. A potroh erőteljes, a nőstények tojószerve fullánkká alakult át.

Biológia: a méhek a virágzó növényekkel szoros kapcsolatban álló élőlények. Fő táplálékuk a nektár és a virágpor, amellyel a méhlárvá-kat is táplálják. Életmódjuk és utódgondoskodásuk alapján a méhfa-jokat három csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba a magános méhek tartoznak. Nőstényeik önálló fészkeket építenek, amelyekbe a leendő lárváknak táplálékot (nektárral nedvesített virágport) hordanak. A készletek felhalmozását és a peték lerakását követően feladatuk lényegében befejeződött. A magános méhek fészkeiket vagy a talajba építik vagy különböző üregekben (a fában levő nyílásokban, üreges növényi szálakban stb.) alakítják ki. A földben található fészkeket többnyire csak apró nyílások jelzik, mert a fajok többsége a kikötöd agyagot a fészek környékén szétteríti. Csak néhány esetben találunk a fészek bejáratánál agyaghalmocskákat, amelyek csúcsán nyílás, esetleg alacsony kis kémény van, ez nyilvánvalóan védi a fészket a talaj felszínén lefolyó víztől.

A második típusba a társas életformájú fajok tartoznak. Ezek a méhek kolóniákat, méhcsaládokat alkotnak, amelyek vagy többévesek (házi méh), vagy egyévesek (poszméhek - Bombus nem) lehetnek. A kolónia - a „méhállam“ - alapja a méhkirálynő vagy anya, amelynek a méhcsalád minden tagja a leszármazottja. A méhállam legnépesebb csoportját a terméketlen nőstények - az ún. dolgozók - alkotják, amelyek egyebek mellett a lárvák etetéséről is gondoskodnak. A társas életmódú méhfajok lárváikat virágporral és nektárral táplálják, de az egyéves poszméhkolóniák méze (a mézelő méh áttelelő méhcsaládjainak sűrű mézétől eltérően) híg, ezért nem raktározható a méhkap-tárakból ismert függőleges lépekben, hanem széles „kelyhekben“ található, amelyek a poszméhfészekben többé-kevésbé rendezetlen halmazokban állnak.

A méhek harmadik csoportját az élősködő méhek alkotják. Más méh-fajok fészkeiben élősködve fejlődnek, lárváiknak nem gyűjtenek sem virágport, sem nektárt és lényegében a virágok beporzásában sem vesznek részt.

Jelentőség: annak ellenére, hogy számos gyümölcsfa és zöldségféle képes önbeporzásra, a más növényről (kivált egy más fajtáról) származó virágpor jelentősen növelheti a terméshozamot és a termések minőségére is jótékony hatással lehet. A gyümölcsfák és zöldségfélék mind virágporukkal, mind nektárukkal vonzóak a méhbeporzók számára, ez az attraktivitás csak kivételes esetben korlátozott. A körtefát a méhek főleg a virágporáért, míg a szilvát vagy a ringlót elsősorban a nektára miatt keresik fel.

A gyümölcsfák fő beporzója vitathatatlanul a mézelő méh, a többi beporzófaj (a poszméhek, a Halictus, Andrena nemzetségek magányos méhei stb.) kedvező időjárási viszonyok esetén kevésbé jelentős. Más a helyzet hideg és csapadékos időjárás esetén. Ilyenkor megnő néhány "edzettebb" beporzófaj, főleg a poszméhek, valamint az Osima nemhez tartozó magános méhek, esetleg némely kétszárnyú (Diptera) rovarfajok szerepe.

Egyfajta kivételnek számítanak a szilvafák, ugyanis esetükben a mézelő méh beporzó szerepe kedvező időjárás idején is kevésbé jelentős. Az almafák esetében is kimutatták, hogy a mézelő méh nem kielégítően porozza be őket. Ha ugyanis a dolgozó csak a nektárt gyűjti, gyakran a porzók gyűrűjének külső oldaláról is hozzájut, miközben nem porozza be a virágot. A termetesebb poszméh ilyenkor is átviszi a pollenszemeket. Kedvezőtlen időjárás esetén a poszméhek (némely magános méhhel együtt) önmagukban is biztosítják az almáskertek beporzását.

Védelem és támogatás: a mézelő méhcsaládokat ajánlatos kihelyezni a gyümölcsösökbe. Fontos, hogy a méhek már az első virágok kinyílása előtt a helyszínen legyenek (kivált a cseresznye esetében, amelyet leghatékonyabban a virágnyílás első napján lehet beporozni). Fontos a méhcsaládok megfelelő száma és egyenletes elhelyezése is a gyümölcsösben, mert kedvezőtlen időjárás esetén a méhek csak a legkisebb szükséges távolságra repülnek.

A mézelő méh legnagyobb hátránya a többi beporzófajjal szemben, hogy a méhkaptárból kirepülve rendszerint csak egyféle virágot igyekszik felkeresni, ezáltal a különböző fajták közötti beporzás kissé korlátozott. Ez a hátrány részben ellensúlyozható, ha nagyobb mennyiségű méhet engedünk a kertbe.

A többi beporzó méhfaj számát főleg a gyümölcsös kíméletes vegyszeres védelme és a méhfészkek megóvása befolyásolhatja kedvezően. Az üregekben fészkelő méhek számára kerek nyílású téglákat vagy rövidre vágott, egyik végükön szárcsomóval lezárt nádszálkötegeket helyezhetünk ki. A földi poszméhfajok számára fontosak a csupasz, döngölt talajfelszínű helyek, amelyeken nem közlekednek nehéz gépek. Kedvezően hat az is, ha olyan mézelő növények vannak a környéken, amelyek a gyümölcsfákat követően virágoznak, ezáltal hosz-szabb távra biztosítanak táplálékot a méhállomány számára. Poszméhcsaládokat kis kaptárakban mesterségesen is nevelhetünk, a tenyésztés technológiáját az idevágó szakkönyvek részletesen tárgyalják. Mivel a poszméheket törvény védi, nevelésüket az illetékes államigazgatási szervnek kell engedélyeznie.