Latin neveken: Carabidae, Cicindelidae. A futrinkák lapos, többnyire karcsú, hosszúkás bogarak, amelyek nagysága néhány millimétertől néhány centiméterig terjed, színük eltérő, többnyire sötét, fémes fényű. Fejükön erős, előreálló rágószerv található.

A csápok hosszúak, fonalasak. Erős lábaikon fürgén mozognak a földön - innen a futóbogarak családnév. Sok futrinkafajnak a szárnya csökevé-nyes és ezért röpképtelen, bizonyos fajok azonban tudnak repülni. Európában több mint 700 fajuk él. A futrinkalárvák hosszúkásak, karcsúak, fejük szögletes, amely előre álló, kardszerű rágókat visel, potrohúk végén 2 ízelt függelék található, testükön pedig sok erős, ritkásan elhelyezkedő, oldalra álló serte van. Többnyire fényesek, sötét színűek, némelyek kissé a drótférgekre emlékeztetnek.

Életmód: a futrinkák jobbára ragadozók, amelyek más rovarokkal és azok különböző fejlődési alakjaival táplálkoznak, de csigákat, férgeket, szárazföldi rákszabásúakat (ászkákat) és egyéb gerincteleneket is fogyasztanak. A táplálékot illetően nem túlságosan válogatósak. Csak néhány fajuk növényevő - levelekkel, magvakkal, lehullott gyümölccsel táplálkozik. A ragadozó futrinkák az elejtett zsákmányt nem darabolják fel és nem falatokban nyelik le. Kifejlődött náluk az ún. testen kívüli emésztés, amikor az emésztő enzimeket tartalmazó nyálukat befecskendezik a rágóikkal felsértett zsákmány testébe. Az így előemésztett, folyóssá vált táplálékot szájszervükkel kiszívják. A nőstények nyáron 20-60 petét helyeznek el a talajba, ahol néhány nap elteltével kikelnek a lárvák. Ezek úgyszintén ragadozók, aktívan felkutatják és megtámadják a zsákmányt, fejlődésük során háromszor vedlenek és végül a talajban, mintegy 20 cm mélyen bábozódnak. A lárva fejlődése kb. 8-10 hétig, a bábé 8-10 napig tart, ezt követően kelnek ki a bogarak. Bizonyos fajok esetében a lárvák, másoknál az imágók telelnek át. Egyes fajok, elsősorban a Carabus nem termetes képviselőinek imágói akár néhány évig is elélnek és eközben minden évben szaporodnak. A futrinkákat többnyire a földön találjuk, ahol fürgén szaladgálnak és zsákmányra lesnek. Bizonyos fajok azonban kizárólag a fák lombjai között élnek és jól repülnek, pl. a Dromius nem kecses futrinkái, vagy a Calosoma nem termetes bábrablói, amelyek különböző lepkék hernyóira vadásznak. Bizonyos futrinkák nappal, főleg napos időben aktívak, pl. az Amara vagy a Pterostichus nem képviselői. Más fajok rejtőzködve élnek és csak éjjel indulnak vadászni, pl. a Carabus nem nagytestű fajai. Nappal mozdulatlanul ülve bukkanhatunk rájuk különböző rejtekhelyeken, kövek, fekvő fadarabok alatt, de a pincékben és másutt is. A talaj felszínén vadásznak, bizonyos fajok magasan a növényekre is felmásznak. A futrinkák közeli rokonai a cicindélák vagy homokfutrinkák (Cicindela), amelyek villámgyorsan futnak és repülnek, főleg a napsütötte, felhevült, gyérnövényzetű homokos talajon. Hatalmas, fésűsen tagolt rágóikkal minden élőt, ami mozog és amellyel

képesek megbirkózni öszszemorzsolnak. Lárváik mélyrenyúló lakócsövekben élnek a földben, bejáratukat a felszínen az erre a célra kialakult lapos fejükkel zárják el, amely nagy és közvetlenül a fejük fölé mutató kampós rágókat visel. A mit sem sejtő zsákmány megragadására szolgálnak, amely a földben megbúvó homokfutrinkalárva fejére lépett.

Jelentőség: a futóbogarak többsége ragadozó, amelyek naponta jelentős mennyiségű táplálékot, tehát olyan kártevőket is, mint a különböző hernyók, pattanóbogár-lárvák (drótférgek), pajorok fogyasztanak. A kemény páncélt viselő bogarakat is megtámadják, pl. a burgonyabogarakat. A Cychnis nembe tartozó, nagyobb testű, keskeny, karcsú fejű és torú futrinka a házukba bújt kis csigák megrágására szakosodott. A kistermetű és mindenütt gyakori Agonum dorsale kisfutó szívesen rágja a gabona levéltetveket. A Bembidion vagy az Agonum nem egyéb fajai viszont petéket és légylárvákat fogyasztanak.

Védelem és támogatás: a futrinkákat leginkább azzal segíthetjük, ha megóvjuk természetes élőhelyüket, mint a rétek, a megműveletlen parlagok, az erdőszélek, számos kis ligettel tarkított mezsgyék stb. Gyarapodásukat és megtartásukat segíti a kíméletes talajművelés, kedvezően hatnak a felülvetések és a meg nem semmisített gyommaradványok. A futrinkák rendkívül érzékenyek a vegyi növényvédőszerekre, herbici-dekre.