Leírás: a test hosszú, féregszerű, puha, felszínén gyűrűs, a test-szelvényeken 4 pár rövid merev serte található. Az első testszelvény jól kivehető homloklebenyben fut ki. Talajainkban mintegy 50 földigilisztafaj él.

Életmód: a földigiliszták a talajban élnek, ott is szaporodnak. Hímnősek (hermafroditák), ivarszervüknek különálló hím-és nőstényi része van. Párosodáskor mindkét egyed kölcsönösen átadja egymásnak spermáit, amelyeket speciális ondóhólyagokban tárolnak. Az érett peték a spermákkal együtt merev nyálkás kokonokba kerülnek. A kokonokat a földigiliszta a talajban helyezi el, ahol végbemegy a további fejlődés. A kikelt kicsinyek hasonlóak a kifejlett földi-gilisztákhoz, de ivarszerveik még nem fejlődtek ki. Az egyes földigilisztafajok a talajban eltérő mélységbe ássák be magukat. A földigiliszták szaprofágok, korhadó szervesanyag-maradványokkal táplálkoznak. Bizonyos fajok, pl. a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) képesek kevéssé elbomlott vagy friss zöld növényi részeket is fogyasztani, ezek kedvéért éjszaka másznak ki a föld felszínére. Más fajok a humuszos talajt nyelik el és erősen elbomlott, humuszos szerves anyaggal táplálkoznak. Ezek a fajok csak gyengén pigmentáltak, testük hengeres keresztmetszetű, kevésbé mozgékonyak, a talaj mélyebb rétegeiben élnek és egész évben aktívak. Egy másik csoport erősebben pigmentált, a rózsaszínű fajok többnyire a felsőbb talajrétegekben, 20-30 cm-es mélységig fordulnak el, ahol általában vízszintes járatokat ásnak. Mélyebbre csak a felső talajrétegek nyári kiszáradása és őszi lehűlése idején vándorolnak. Egyes fajok egész évben aktívak, másoknak van nyugalmi időszakuk is. Az erősebben pigmentált, húsvörös színű fajok, amelyek a föld felszínén kismértékben elbomlott növényi maradványokkal táplálkoznak, olykor igen hosszú és mély, függőleges irányú járatokat ásnak. Ezeknek a fajoknak is van nyugalmi időszakuk.

Jelentőség: Főleg a nagy, függőlegesen ásó fajok játszanak fontos szerepet a talajszelvény fellazításában és keveredésében. Csomós ürülékeiket a talaj felszínén helyezik el, és ezzel a talajszelvényen felső gilisztaürülék-humuszt képeznek, amely gazdag a növények számára felvehető tápanyagokban, elsősorban nitrogénben és foszforban. Váladékaikkal megszilárdítják a talajban kialakított járatok falait. A gilisztahumusz kiváló természetes trágya. A talajszelvényben kialakított járatok fellazítják a talajt, átlevegőztetik, és a víz és a növényi gyökerek számára átjárhatóvá teszik. A földigiliszták tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a talaj mikrostruktúrájának kialakításához és termőképességének növeléséhez.

Védelem és támogatás: a földigiliszták számára hátrányos a rosszul megválasztott talajművelés, mint a mélyszántás és a nehéz gépek alkalmazása, mert tömörítik a talajszelvényt.