Több faj, latin neveik: Phytoseiidae, Tydeidae, Anystidae.

Leírás: az imágók apró, lapos, szárnyatlan ízeltlábúak 4 pár jól látható lábbal és rövid, szabad szemmel szinte észrevehetetlen szájszervekkel és csáprágókkal. A fej, a tor és a potroh egyetlen szelvényezetlen egésszé olvad össze.

A színük többnyire bőrfehér, de az elfogyasztott táplálék tartalmától függően sárgászölddé, esetleg rózsaszínűvé vagy pirossá változhat. A még ki nem fejlett alakok az imágókra hasonlítanak, de mindig kisebbek. A lárváknak csak 3 pár, a nimfáknak 4 pár járólábuk és kevesebb testsertéjük van, az ivarnyílás még nem differenciálódott. A növényeken az atkák számos rendszertani csoportjával találkozhatunk, ezek pontos és megbízható azonosítását csak szakember tudja elvégezni a laboratóriumban. A gyümölcsfákon és a szőlőn leggyakrabban a Phytoseiidae, Tydeidae és az Anystidae család ragadozó képviselőivel találkozhatunk. Az Anystidae fajok viszonylag nagytestű, narancsvörös színű, hosszú, szőrös lábú atkák. Külalakjukkal apró pókocskákra emlékeztetnek. Gyors kacskaringós futásukkal kutatnak a leveleken a zsákmány után és nagyobb egyedekre is rátámadnak, mint a nagy szárnyas levéltetvek vagy a recéskabócák. A Tydeidae fajok kicsi, halványsárga atkák, hosszan elnyúlt hengeres testük hátoldalán eltérő színű, hosszanti vonalas rajzolattal. Többnyire a levelek fonákén tartózkodnak. A Phytoseiidae fajok általában halvány színű apró, körtealakú, felülről rákszerűen lapos testű atkák, erős, sugarasan oldalra álló lábakkal. Gyakran találjuk őket a levelek fonákén, ahogy mozdulatlanul ülnek, főleg az erősebb levélerek hónaljában. Ha megzavarják őket, gyors futásra képesek, és ezzel első pillantásra feltűnően különböznek más atkáktól, pl. a takácsatkáktól.

Életmód: az atkák az ízeltlábúak rendkívül népes és változatos csoportját alkotják és a Földön szinte valamennyi vízi és szárazföldi ökoszisztémában megtalálhatók. Ezzel összefügg szerteágazó életmódjuk is. Főleg a Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkafajok számítanak a kártékony növényevő atkák legfontosabb biológiai szabályozóinak (biore-gulátorainak), ezért a további megjegyzések is mindenekelőtt erre a csoportra vonatkoznak. A megtermékenyített nőstények jobbára tömegesen telelnek át az idősebb ágak vagy törzsek kérgének hasadékaiban. A tavasz beköszöntével fokozatosan előmásznak téli rejtekhelyükről és erőteljesen kutatnak táplálék, főleg apró atkák vagy kis rovarok, pl. tripsz-lárvák után. Virágport vagy gombamicéliumot is fogyasztanak. Néhány hétig tartó regeneráló táplálkozás után egyesével nagy ovális, tejszínű petéket raknak. Ezekből először az új nemzedék híméi, később nőstényei kelnek ki. Nálunk ezeknek az atkáknak évente 2-3 nemzedékük van. A természetben főleg a szél szállítja őket növényről növényre. A rövid nappalok beköszöntével a nőstények őszre leállnak a peterakással és áttelelés céljából téli rejtekhelyükre költöznek. A hímek a tél beálltával elpusztulnak.

Jelentőség: A Phytoseiidae fajok a különböző káros növényevő atkák, főleg a takácsatkák és a gubacsatkák rendkívül jelentős biológiai szabályozói. Ismeretes, hogy a szélesspektrumú kémiai növényvédőszerek, pl. szintetikus pyrethroidokat tartalmazó rovarölő vagy bizonyos gombaölő szerek alkalmazásának hatására ezeknek a hasznos ragadozóknak az állománya megtizedelődött és a gyümölcsösökben vagy a szőlőben hirtelen elszaporodott a gyümölcsfa-takácsatkák, a komló-takácsatkák vagy a gubacsatkák által okozott levélszőrösödés. Nálunk a gyümölcsfákon eddig több mint 20, a szőlőn kb. 10 ilyen atkafajt mutattak ki, közülük a legnagyobb számban a következő fajok fordulnak elő rendszeresen: Amblyseius fmlandicus, Kampimodromus aberrans, Typh-lodromus pyrí és számos egyéb faj. Többnyire nagyon érzékenyek a peszticidekkel szemben. A gyümölcsösökben és a szőlőben rendkívül jelentős a Typhlodromus pyri ragadozó atka. Alkalmazkodott néhány rovarölő szerhez és jelenleg az egyetlen olyan fajunk, amelyet sikerrel alkalmaznak a takácsatkák és a gubacsatkák elleni biológiai védekezés programjaiban az intenzíven művelt gyümölcsösökben és szőlőkben.

Védelem és támogatás: azért, hogy a ragadozó atkák fennmaradjanak a gyümölcsösökben és a szőlőkben, megfelelő növényvédő szereket kell alkalmazni. Legalkalmasabbak a Bacillus thuringiensist tartalmazó biológiai rovarölő szerek (Biobit, Foray, Dipel) vagy némely szelektív kémiai készítmény. A gyümölcsösökben és a szőlőkben kiirtott hasznos atkák mesterséges kihelyezéssel könnyen pótolhatók. Tömeges előállításukkal és kihelyezésükkel Csehországban a jó nevű, brnoi székhelyű Bio-cont Laboratory Kft. foglalkozik, amely a megfelelő kémiai készítmények kiválasztásához is szaktanácsot ad.