Több faj, latin neveik: Araneidae, Linyphiidae, Theridiidae, Agelenidae, Lycosidae, Salticidae, Thomisidae, stb.

Leírás: szárnyatlan ízeltlábúak, amelyek feje a torral - fejtorrá olvadt ösz-sze. Ezt a potrohtól egy jól kivehető nyél választja el. A fejtoron egy pár rövid karmos csáprágó, mögöttük egy pár, rövidebb lábakhoz hasonló tapogatóláb helyezkedik el, majd 4 pár járóláb következik.

A potroh végén 3 pár szövőszemölcs helyezkedik el, amelyek a pókhálót alkotó fonalat termelik. A fiatal pókok az imágókhoz hasonlóak, főleg méretükben és nem differenciálódott ivarszerveikben különböznek tőlük. Nálunk közel 800 pókfaj él, amelyek különböző rendszertani csoportokba sorolhatók. Egyik fajuk sem életveszélyes vagy ártalmas az emberi egészségre.

A pókok legismertebb csoportját a termetes, gyakran tarka színű keresztespókok (Araneidae) alkotják, amelyek nagy, kerékszerű fogóhálókat szőnek. A vitorlapókok (Linyphiidae) apró, nagy tömegben előforduló pókok, vízszintes vitorlaszerű hálójukat szinte mindenütt megtaláljuk a növényeken. Különösen a reggeli órákban figyelhetjük meg a vitorlapókok nagy számú ezüstös hálóit, amikor harmatcseppek rakódnak rájuk. A törpepókok (Thehdiidae) ugyancsak térben elrendezett, sátrakra emlékeztető hálót készítenek a növényzeten. A póknak rejtekhelyül szolgáló, tölcsérbe torkolló nagy lapos hálót építenek a növényzeten, a talaj közelében a zugpókok (Agelenidae), amelyek nagytermetű, barnásfekete foltos pókok. A földön szabadon futkosnak és zsákmányra lesnek a farkaspókok (Lycosidae), nőstényeik potrohúkon fehéres lencsealakú, petéket tartalmazó kokont cipelnek, később pedig a hátukon a kikelt fiatal pókokat is. A napsütötte talajon, fatörzseken vagy házfalakon figyelhetjük meg az apró, zömök, rövidlábú ugrópókokat (Salticidae), amelyek nem készítenek hálót és szaggatottan futnak vagy ugrálnak. A virágokban vagy a fatörzsek kérgén lesnek a rovarokra a bizarr külsejű, lapos testükkel a tarisznyarákokra emélkeztető karolópókok (Thomisidae), amelyek nem szőnek hálót és ugorva kapják el zsákmányukat.

Életmód: a nőstények több száz vagy ezer petét raknak, amelyeket kokonba szőnek, és erről gyakran úgy gondoskodnak, hogy magukkal cipelik vagy felügyelik. A petékből az imágókhoz hasonló pókocskák kelnek ki. A kis pókok fokozatosan növekednek, sokszor vedlenek, míg végül kifejlődnek. A szél hátán, kis pókhálójuk segítségével szállíttatják magukat. A kifejlett pókok 1-2 évig élnek. Bizonyos fajok esetében a koko-nokba burkolt peték vagy a még ki nem fejlett pókocskák, más fajok esetében az imágók telelnek át. A pókok ragadozók, sok fajuk a zsákmány megszerzése céljából különböző alakú pókhálókat sző, mint pl. a keresztespókok, zugpókok, törpepókok, vitorlapókok és sok egyéb nemzetség. Más fajok azonban nem készítenek hálót és zsákmányukat futva vagy ugorva ejtik el, pl. az ugrópókok, a karolópókok, a farkaspókok. Sok pókfaj a kövek alatt rejtőzve él, ahol a talajlakó ízeltlábúakra vadászik. Bizonyos apró pókfajok az avarban élnek a talaj felszínén, ahol apró talajlakó ízeltlábúakkal, főleg ugróvillásokkal táplálkoznak.

Jelentőség: a pókok ragadozók, amelyek rendszerint nem szakosodnak valamely zsákmányfajra. Zsákmányukká válhat valamennyi apró ízeltlábú, amely a közelükbe kerül vagy belegabalyodik a pókhálóba. Ezek elsősorban legyek, levéltetvek, levélbolhák, recéskabócák, tücskök és szöcskék, poloskák, bogarak, lepkék, hernyók, különböző hártyás-szárnyúak stb. Kimutatták, hogy pl. a gyümölcsösökben az ugrópókok a sodrómolyok hernyóit fogyasztják, a Xysticus és a Philodromus nembe tartózó karolópókok, akárcsak némely farkaspókok ormányosbogarakat, levéltetveket, poloskákat, sodrómolyhernyókat és sodrómolyimá-gókat is fogyasztanak. A pókok nagy mennyiségű különböző kártevő rovart képesek elpusztítani. Egyetlen keresztespók hálója több mint 1000 szárnyas levéltetűegyedet is foglyul ejthet. Másrészt viszont maguk a pókok is táplálékul vagy gazdaállatként szolgálhatnak más ragadozóknak vagy élősködőknek. A pókokat bizonyos bogarak, magányos kaparódarazsak és ásódarazsak, békák, gyíkok, madarak, apró rovarevők fogyasztják. A kokonokban található petéken egyes fürkészdarazsak és fürkészlegyek lárvái élősködnek.

Védelem és támogatás: elsősorban a pókok változatos növénytakaróval borított, természetes élőhelyeinek védelmére kell törekedni. A szántóföldeken a legtöbb pók elpusztul az aratás és a mélyszántás következtében. A szőlőkben a pókok nagy számban találhatók a füves és a mulcsozott (takart) talajon, ami összességében nagyon fontos a szőlő egészséges, ökológiai termesztési módja szempontjából. A gyümölcsösökben és a kertekben található gyümölcsfák koronájában mindig nagy számú hasznos pók van jelen. De a szélesspektrumú rovarölő szerek nagyon könnyen elpusztíthatják őket. Különösen a hálót szövő fajok veszélyeztetettek.