A borsó mérsékeltövi, közép-ázsiai eredetű, rövid tenyészidejű növény, értékes elővetemény - nitrogénnel gazdagítja a talajt, annak köszönhetően, hogy nitrogénkötő gümőbaktériumokkal él szimbiózisban (15-40 kg N/ha).

Pseudomonas syringae pv. phaseolicola, P.s. pv. pisi, stb.

Tünetek: A Pseudomonas syringae pv. phaseolicola a bab baktériumos udvaros foltosságát okozza, amely a bab levelein, szárain és hüvelyein kialakuló vizenyős, sárgaszegélyű („udvaros”) foltok alakjában jelentkezik. Általános fertőzés esetén, amely úgy alakul ki, hogy a baktériumok behatolnak a szállítónyalábokba illetve a fertőzött magvakból kikelt növények esetében a növények törpenövésűek lesznek, hervadnak, leveleik mozaikosak és torzultak.

Tünetek: az egész világon elterjedt betegség, amely a borsó bármelyik föld feletti részén, leggyakrabban a levelek felső oldalán, de a virágokon és a hüvelyeken is lisztes foltokat okoz, amelyek fokozatosan szétterjednek, összeolvadnak és összefüggő bevonatot képeznek. Ezen a fehéres bevonaton később igen apró (0,1 mm), barna vagy fekete termőtestek (kleisztotéciumok) fejlődnek.

Ascochyta pisi, Phoma pinodella és Mycosphaerella pinodes (anamorfa Ascochyta pinodes)

A borsóragya tünetei: mind a három gomba kerek, világosbarna foltokat okoz a borsó levelein és hüvelyein. A foltok közepén feltűnő, apró sötét termőtestek (piknídiumok és peritéciumok) láthatók, gyakran körkörösen elrendezve. A foltok száma fokozatosan gyarapodik és a foltok egybeolvadnak.

A kórokozó a Peronospora viciae f. sp. pisi gomba, amely a vetési borsót és a takarmányborsót támadja meg. Lokális fertőzés esetén a fertőzött levelek, de a kacsok, a virágok és a hüvelyek is megsárgulnak, a fonákoldalon kezdetben világos, később szürkéslila penészgyep képződik.

Contarinia pisi

Tünetek: a virágbimbókban vagy a károsodott hüvelyekben akár több tucat apró, kb. 3 mm hosszú, fehér légylárva található. A fertőzött virágok kelyhei felpuffadtak, a lepellevelek torzultak. A fertőzött hüvelyfalak törékenyek, belülről fehér nemezzel benőttek. A növények csúcsrészein levő hüvelyek satnyulnak.

Cydia nigricana syn. Laspeyresia nigricana

Tünetek: a szemeket a hüvelyekben sárgásfehér, barna fejtokú hernyók károsítják. A hernyók hossza bebábozódás előtt 8-10 mm. A hernyók ürüléke finom fonatba van beszőve. Az imágók barnásfekete lepkék, szárnyuk fesztávolsága kb. 15 mm.

Bruchuspisorum

A borsószemekben egy-egy nyílás van. Tömzsi, kb. 4 mm hosszú fekete bogarak, fehér és rozsdás rajzolattal. A csápok első három íze pirosas. A faj a borsót, a babot és a kukoricát támadja. Nagyobb károkat azonban csak a borsóban okoz.

Acyrtosiphon pisum

A szárcsúcsok legfiatalabb, még nem kifejlett levelein jelennek meg az első levéltetvek. A szárnyatlan, világoszöld levéltetvek hossza 3-3,5 mm. A lárvák színe a rózsástól a pirosig is változhat. Súlyosabb fertőzés esetén a levelek megsárgulnak és összetekerednek.

Sitona lineatus

A kikelő és a fiatal növények levélszélein szabályos félkör alakú rágásnyomok. A leveleket szürkésbarna, 4-5 mm hosszú ormányosbogarak károsítják. A gyökereken levő baktériumos gümőket kifliszerű lábatlan lárvák támadják meg. Számottevő károkat elsősorban azokban az években okoz, amikor a tavasz hűvösebb és szárazabb, emiatt a fertőzött borsóültetvények lassabban fejlődnek.

A virágokban és a fiatal hüvelyeken apró, csíkos, 1,5-2 mm hosszú rovar található. A legfiatalabb hüvelyek elszáradnak, az idősebb hüvelyeken ezüstösen csillogó foltok vannak, amelyek később párásodnak. A faj a borsón, a babon, a lóbabon és egyéb pillangósvirágú növényeken fejlődik.

A borsóban a meleg, száraz tavaszú években okozhat jelentős károkat főleg a déli területeken, ahol a gyapottok-bagolylepke már május elején megjelenhet. A hernyók a virágok, hüvelyek és a zsenge borsószemek megrágásával okoznak kárt.

A magyarországi klimatikus viszonyok következtében a fekete borsómolynál (Cydia nigricana) fontosabb borsókártevő az akácmoly (Etiella zinckenella). Az első nemzedék júniusban a borsóban, míg a második augusztus folyamán a szójában és a csillagfürtön okoz kárt.

Törékeny, karcsú, többnyire 4-7 cm hosszú poloskák. A fiatal leveleken és a tenyészőcsúcsokon szívogatnak. A kiszívott növényi részek összetekerednek, satnyulnak és szakadoznak.