Latin nevek: Ichneumonidae, Encyrtidae, Trichogrammatidae, Braconidae, Pteromalidae, Aphidiidae, Aphelinidae

Leírás: testalkatukkal apró darazsakra emlékeztetnek, a fej és a tor határozottan elkülönül, a potrohot nyél választja el a tortól. A test hossza 0,5-30 mm között lehet. Fejükön sok ízzel tagolt fonálszerű, gyakran ívelt vagy spirálisan csavarodott csápok, nagy szemek és rágó szájszervek találhatók.

A toron 2 pár hártyás, ritkás erezetű szárnyat és 3 pár erős lábat viselnek. A nőstények tojócsöve vagy el van rejtve, vagy jól láthatóan kiáll a potroh végén. Színük többnyire sötét és fényes, némely faj tarkán sárgásfekete csíkozásul, okkersárga vagy más színű. Jellegzetes a mozgásuk: rángatózva mozognak ide-oda, miközben csápjaikat a felszínt fürkészve-tapogatva rezegtetik. Időnként gyorsan átrepülnek az egyik helyről a másikra. Az élősködő hártyásszárnyúak lárváinak egész sor különböző morfológiai típusa ismert, amelyek lábatlanok, kissé a nyüvekre emlékeztetnek és különböző rovargazdaállatok belsejében fejlődnek. Európában több mint 10 000 fajuk él.

Életmód: az élősködő hártyásszárnyúak kizárólag élősködő életmódot folytatnak. Némely fajok rovarok vagy más ízeltlábúak petéin, mások nimfákon, lárvákon vagy bábokon, sőt imágókon is élősködnek. A petéket tojócsövükkel közvetlenül a gazdaállat belsejébe vagy a testére, esetleg a közvetlen közelébe helyezik. Ez utóbbi esetben a lárvák aktívan behatolnak a gazdaállat testébe. Bizonyos fajok csak egy adott gazdaállatfaj valamely fejlődési alakjára szakosodtak, mások a gazdaállatok széles körén élősködnek, ezekbe egyesével vagy csoportosan helyezik el petéiket. Elmondható, hogy lényegében nem ismeretes olyan rovarfaj vagy valamilyen fejlődési alakja, amelynek ne lenne élősködője a hártyásszárnyúak rendjéből. Ez magukra az élősködő hártyásszárnyúakra is vonatkozik, amelyekben különböző hiperparaziták fejlődhetnek. Még az apró, rejtőzködő, a levélparenchimába apró járatokat rágó aknázó légylárváknak vagy a fában mélyen megbúvó nagy farontó rovarok, mint a cincérek vagy a fadarazsak lárváinak sem sikerül elkerülniük az élősködőket. Az élősködők tojócsövükkel majdnem mindenhova képesek behatolni. Megkülönböztetünk lepkepete-, hernyó- vagy bábélősködőket, a levéldarázs-hernyók, levéltetvek, gubacsszúnyogok, aknázólegyek, de egyéb rovarok, pókok és más ízeltábúak élősködőit is. Egyes fajoknál ismert az ún. poliembrionia, amikor a gazdaállatban elhelyezett egyetlen petéből akár több száz vagy ezer önálló lárva fejlődik, amelyek elpusztítják gazdaállatukat. Az élősködő így igen gyorsan képes elszaporodni. A lárvák felélik a peték vagy a gazdaállat testszöveteinek a tartalmát. Egyesek az elpusztított gazdaállat testében bábozódnak mások elhagyják a tetemet és annak közvetlen közelében bábozódnak. Az imágók virágporral, nektárral, a levéltetvek, a kósza-pajzstetvek vagy a levélbolhák mézharmatával táplálkoznak, ezért gyakran előfordulnak főleg az ernyősvirágúak virágain. Bizonyos fajok azonban más rovarok testnedveit fogyasztják.

Jelentőség: az élősködő hártyásszárnyúak különböző rendszertani csoportjainak óriási mennyiségéből például a petefémfürkész fjnchogram-matidae) család képviselői említhetők, amelyek a lepkepetéken élős-ködnek. A gyilkosfürkészek (Braconidae) családjába tartozó Apanteles nem képviselői petéiket a lepkehernyókba rakják, amelyeket belülről elfogyasztanak és ezáltal elpusztítanak. Az Ophion nem fürkészdarazsai az éjjeli lepkék hernyóin élősködnek. A levéltetvésző fürkészek {Aphidiidae) a levéltetveken élősködnek, a parazitáit léveltetvek gyakran láthatók a növényekre tapadva mozdulatlan, felfúvódott, szalmasárga múmiák alakjában.

Hogy milyen mértékben fertőzik az élősködők a gazdaállatokat, az eltérő lehet, és függ az élősködő populációsűrűségétől és az élősködés körülményeitől. A fertőzés aránya olykor igen jelentős, 80-90 % körüli, így egyik-másik hártyásszámyú élősködőt hasznosítják a biológiai vagy az integrált növényvédelem programjaiban, ahol sikeresen helyettesítik a vegyi rovarölő szereket. Ezért néhány fajukat laboratóriumokban mesterségesen tömegszaporitják és felhasználják őket az üvegházakban pl. a levéltetvek vagy a tripszek elleni biológiai védelemben, vagy szabadföldi körülmények között a kártékony lepkék, pl. a sodró molyok, a fény-iloncák, a szövőlepkék és bagolylepkék petéinek elpusztítására.

Védelem és támogatás: a hártyásszámyú élősködők többsége nagyon érzékeny a kémiai növényvédelmi készítményekre. Fontos e rendkívül hasznos és gazdaságilag jelentős állatok természetes élőhelyeinek a védelme is.