Nevezik Gamma bagolylepkének is. Világoszöld, ritkásan szőrös hernyók, világos oldal- és hátsávval. Jellemző rájuk a csökkent számú álláb a potrohszelvényeken, emiatt az araszolólepkék hernyóira hasonlítanak. Az araszolólepkék hernyóival szemben, amelyeknek két pár állábuk van, az aranybagoly lepkéknek a hernyói három pár állábat viselnek.

A lepkék elülső szárnyukon világos, fémesen csillogó a görög gamma betűre emlékeztető foltot viselnek. Széleskörű polifág faj, amelyet eddig több mint 100 tápnövényen észleltek és ha tömegesen elszaporodik, képes sok zöldségfélét is megtámadni, pl. a káposztát, a salátát, a spenótot, a paradicsomot, a paprikát. Nagyobb károk olyankor keletkeznek, amikor a lepkék a Földközi-tenger térségéből tömegesen repülnek, többnyire a szárazabb években. A lepkéket fénycsapdák hálózatával követik. A hímek jól repülnek a feromoncsapdákra is, ezért a megfigyelés viszonylag könnyű. Amennyiben óriási számú lepke repülését észlelik, szükség van a növényeken elhelyezett peték számának a megállapítására is. Ha szükség van rá, a legfiatalabb lárvastádiumok ellen a B. thuringiensis kurstakiX tartalmazó készítményekkel lehet védekezni, vagy ökotoxikológiai szempontból alkalmas, kitinszintézisgátló alapú rovarölő szereket is alkalmazni lehet. A legutóbbi nagy mértékű előfordulásukkor, a hatvanas években, a gamma bagolylepkék számát a sejtmag polyedria vírusával vagy az Entomophthora nem gombáival lehetett letörni.