Tünetek: az imágók apró, fehér alig 2 mm hosszú rovarok. Testüket és szárnyukat fehér, viaszos pikkelyek borítják. Az imágók mindenekelőtt a növények csúcsi részein található levelek fonákán gyülekeznek. Érintésre a növényekről liszteskék rajai röppennek fel. A peték körkörösen tapadnak a levelek fonákára.

Az üvegházi liszteske (üvegházi molytetű) petéi az 1. és 2. napon fehérek, később sötétbarnák vagy feketék, a dohányliszteske petéi eleinte sárgászöldek, később világosbarnák. A lárvák laposak, levélhez tapadók. Az üvegházi liszteske pupáriumai (bábburkai), merőleges falaikkal jellegzetes alakúak, a sza-rdíniás dobozra emlékeztetnek. A dohányliszteske pupáriumai laposak, belsejükben később láthatóvá válik az imágó. Az üvegházi liszteske pupáriumai, amelyen az Encarsia formosa parazita élősködik, antracitfekete színűek, átláthatatlanok. A dohányliszteske pupáriumai, amelyeken az E. formosa élősködik barnák, belülről átvilágít az élősködő színe. Az üvegházi liszteske pupáriumai, amelyeken az Eret-mocerus eremicus élősködik sárgák, majdnem teljesen átlátszók, a dohányliszteske pupáriumai ugyancsak sárgák, de jobban átlátszók. Az erősebben fertőzött helyek mézharmattal szennyezettek, amelyeken korompenész telepedik meg.

Jelentőség: mindkét liszteskefaj az üvegházi zöldségek legveszélyesebb kártevői közé tartozik, elsősorban a paradicsomot, tojásgyümölcsöt és az uborkát támadják. Nemcsak szívásukkal károsítják a növényeket, hanem az általuk termelt, a leveleket és a terméseket szennyező mézharmattal, valamint a vírusok terjesztésével is tetemes kárt okozhatnak. Az üvegházi liszteske több vírusbetegséget is terjeszt, mint az uborka vírusos sárgasága, a Tomato chlorosis vírus és a Beetpseudo yellows. A dohányliszteske több mint 25 különböző vírust terjeszt, ezek közül a TYLC (Tomato Yellow Leaf Curl) a legveszedelmesebb, amely súlyosabb fertőzés esetén a melegebb térségekben akár a paradicsom terméketlenségéhez is vezethet. Már a dohányliszteske viszonylag kis populációjának a fertőzése is súlyos fiziológiai növekedési zavarokat okozhat. A két faj elleni védelmet nagyon megnehezíti, hogy az állományokban gyorsan kialakul a rovarölő szerekkel szembeni rezisztencia.

Gazdanövények: mindkét faj megtámadja az összes zöldségfélét és számos dísznövényfajt is. Rendkívül súlyosan fertőződhet a tojásgyümölcs, az uborka, a paradicsom és a káposztafélék.

Fejlődési ciklus: Közép-Európában mindkét faj csak zárt térben tud áttelelni. A -3 °C-os hőmérsékletet az üvegházi liszteske petéi több mint 15 napig elviselik, a -6 °C-os hőmérsékletet viszont csak 5 napig. A dohányliszteske semmilyen fejlődési stádiumában nem képes még rövid ideig sem elviselni a 0 °C alatti hőmérsékletet. A petékből 4-10 nap elteltével kelnek ki a lárvák. Az első lárvastádium mozgékony, a továbbiak letelepednek. A fejlődés 4 lárvastádiumon megy át. Ezt követően a lárva pajzsszerű pupáriummá alakul át, amelyből kikel az imágó.

Ökológia: a liszteskék fejlődéséhez szükséges optimális relatív pára-tartalom 75-80 %. A liszteskék fejlődésének időtartamát alapvető módon befolyásolja a hőmérséklet. Az üvegházi liszteske fejlődése a paradicsomon 20 °C-on 32 napig, 30 °C-on csak 26 napig tart. A dohányliszteske inkább melegkedvelő. 20 °C-on a paradicsomon 39 nap alatt fejlődik ki, 30 °C-on ehhez csak 18 nap szükséges. A tápnövénytől és a hőmérséklettől függően egyetlen üvegházi liszteske nőstény 2-670 petét rak le. A dohányliszteske nősténye átlagosan néhány tucattól 220-ig terjedő számú petét rakhat. Az üvegházak környékéről behatoló predátorpopulációk részben elősegíthetik ugyan a liszteskék populációsűrűségének a csökkenését, de a tömeges támadást nem képesek megfékezni.

Az üvegházi és dohány liszteske elleni védekezés

Közvetett: égetéssel megsemmisíteni a fertőzött növényi maradványokat, télen fertőtleníteni az üvegházakat, ill., amennyiben lehetséges, az egész növényházat. Vásárláskor a vetőanyag tisztaságának és fajtájának az ellenőrzése. Az egyes fajták között a liszteskék iránti érzékenységben eltérések vannak. A Földközi-tenger térségében sűrű szigetelő hálókat alkalmaznak sárga rovarfogó szalagokkal kombinálva.

Közvetlen: az első előfordulás észlelésekor azonnal alkalmazni kell a megfelelő biotörzseket. (A biotörzsek megválasztásáról és alkalmazásáról lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet.) Az első előfordulás jelzésére és a támadás részleges késleltetésére sárga rovarfogó lapokat lehet alkalmazni. Ha rovarölő szereket vetnek be, olyan készítményeket kell alkalmazni, amelyekkel szemben az adott populációban még nem alakult ki a rezisztencia. Az antirezisztens stratégia keretében célszerű a készítményeket váltogatni.