Tünetek: tavasszal a leveleken megjelennek a jellegzetesen feketefehéren csíkozott szárnyfedőjű bogarak. A bogárlárvák kezdetben a levéllemezekbe lyukakat rágnak, később, kivált súlyosabb fertőzés esetén a bogarak és a lárvák egész levéllemezeket rágnak le, csupán a legerősebb levélereket hagyják meg.

A sárga peték csoportosan ülnek a levélfonákon. A lárvák rózsáspirosak, fejük fekete, lábaik vannak és testük oldalán két sorban fekete foltok láthatók.

Jelentőség: a burgonyabogár (nevezik kolorádóbogárnak, krumplibogárnak stb. is) elsősorban a burgonya veszélyes kártevője, de a padlizsánon (tojásgyümölcs) is előfordul. Károsíthatja a közvetlen vetésű fiatal paradicsomnövényeket is. Súlyosabb fertőzés esetén akár 30-50 %-kal is csökkentheti a burgonya terméshozamát. A levélfelület 10 %-os csökkenése kb. 10 %-os terméscsökkenést eredményez.

Gazdanövények: a burgonya, a tojásgyümölcs és a paradicsom mellett a burgonyabogár teljes fejlődésmenete az fekete csucsoron (ebszőlő) és a beléndeken is lejátszódik. A rovarok más burgonyaféléket is megtámadnak, pl. a paprikát, a dohányt, a maszlagot, a nadragulyát, az ördögcérnát, zsidócseresznyét stb.

Fejlődési ciklus: a krumplibogarak a talajban telelnek át. Tavasszal a pitypang virágzása idején előmásznak és felkeresik a burgonyaültetvényeket vagy más megfelelő növényeket, amelyeken a bogarak teljes kifejlődésükig rágnak. Ezt követően a nőstények a levelek fonákjára csoportosan több tucatnyi petét raknak, összességében egy nőstény akár több száz vagy több ezer petét is rakhat. A lárvák 4 vedlési stádiumon mennek át. A 4. stádiumot követően a lárvák a talajba bújnak, hogy bebábozódjanak. Európa melegebb térségeiben a fajnak két nemzedéke van. A második nemzedék bogarai júniusban kelnek ki. A bogarak egy része kétszer telel át.

A burgonyabogár szaporodásának a száraz és a meleg idő teremt optimális feltételeket. A faj kártékonysága elsősorban abból adódik, hogy kevés hatékony antagonistája van Európa ökoszisztémáiban, ahová Észak-Amerikából hurcolták be. A lárvákat és a bogarakat megeszik a fácánok, a foglyok és más madárfajok, a rovarok közül a futrinkák, a katicabogarak, a darazsak, a fátyolkák és a fülbemászók, a pókszabásúak közül a kaszáspókok. A Pterostychus cupreus futrinka esetében a szakirodalom napi 10 darab, második vedlésű lárva, a fátyolkák esetében napi 10 darab első vedlésű vagy 6 darab második vedlésű lárva elpusztítását említi. Európában emellett leírták a Meigenia mutabilis fürkészlégy élősködését is. A Beauvería bassiana rovarpatogén gomba a talajban megtámadja a lárvákat, a bábokat és az imágókat is - Lengyelországból származó adat szerint a burgonyabogár állományának akár 20 %-a lehet természetesen fertőzött; további rovarpatogének a Paecilomyces farinosus gomba és a Neoaplectana és a Heterorhabditis fonálféreg-nemzetség élősködő fajai.

A krumplibogár elleni védelem

Közvetett: korai ültetés, legjobb ha előcsíráztatott vetőanyagot használnak. A burgonyát az előző évi burgonyatáblától minél távolabbra ültetni.

Közvetlen: kisebb területeken a krumplibogarakat többször megismételt gyűjtéssel lehet megsemmisíteni. A burgonyabogár középeurópai állományai már rezisztensek a szintetikus piretroidokkal, szerves foszforsavészterekkel és néhány más rovarölő szerrel szemben. A közvetlen védelem céljából jól alkalmazhatók a nagyszelektivitású, B. thuringiensis tenebrionis alapú mikrobiális készítmények. A kezelés optimális időpontja a lárvák kikelése. Ezek a készítmények egyrészt megölik a lárvákat, másrészt akár 95 %-kal is csökkentik a rovarölő szerrel kezelt növényeket rágó nőstények által lerakott peték számát. További lehetőség az ökotoxikológiai szempontból elfogadhatóbb tiakloprid-, teflubenzuron- stb. alapú rovarölő szerek alkalmazása. A nagyobb termőterületeken elegendő a táblák szélének 30-50 méteres mélységig elvégzett kezelése.