Tünetek: mindenekelőtt az idősebb (alsó) levelek peremén vagy a hegyén nem behatárolt szürkészöld, vizenyős, később megbámuló foltok keletkeznek, amelyek gyorsan átterjednek az egész levéllemezre. Nedves időben a levelek fonákén, az egészséges és a fertőzött szövetek határán fehér, poros, pelyhes penészkivirágzás jelentkezik (a kórokozó szaporítószervei).

A fertőzött levelek gyorsan hervadnak, megfeketednek, összezsugorodnak, elszáradnak és elhalnak. Legelőször az alsó levelek fertőződnek, később az egész levélzet elpusztul. Kedvező körülmények között hasonló, de hosszúkás foltok keletkeznek a szárakon és a levélnyeleken is. A betegség eleinte gócokban fordul elő, később az egész ültetvény megfertőződik és tenyészideje idő előtt véget ér. A fertőzött gumók felületén ezüstszürke vagy barna szabálytalan foltok láthatók, amelyek fokozatosan besüppednek. A foltok alatti szövet barna, olykor szürke, miközben a húsos rész károsodása a felszíntől a gumók közepe felé terjed. A fertőzött gumók gyakran elpusztulnak a másodlagosan fellépő nedves baktériumos rothadásban. Jelentőség: az egész világon elterjedt és jelenleg a legsúlyosabb burgonyabetegség. A legnagyobb károkat a hidegebb és nedvesebb térségekben okozza. Leginkább a korai és a félkorai fajták fertőződnek. Járványszerű előfordulás esetén a burgonyagumók terméshozama akár 30-50 %-kal is csökken és a gumók jelentős része ezt követően a raktározás során megrothad. A múltban katasztrofális méretű terméspusztulások is előfordultak (pl. a 19. század közepén Írországban).

Gazdanövények: noha ugyanaz a gomba okozza a párádicsomvészt is, a vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy a kórokozó átterjedhet-e a paradicsomról a burgonyára és fordítva. Valószínűleg a Közép-Európában izolált burgonyát fertőző kórokozó gomba természetes körülmények között nem képes megfertőzni a paradicsomot.

Fejlődési ciklus: a burgonyavész kórokozója a fertőzött gumók szöveteibe behatoló micéliumok formájában telel át. Innen jut el a kórokozó a növények föld feletti részeibe. A burgonyavész súlyos és gyakori forrásai a kiselejtezett burgonyagumók lerakatai. Kivételesen a kórokozó ivaros spórák (oospórák) formájában is áttelelhet és terjedhet. A tenyészidőben a betegség a fertőzött növényekről a szomszédos növényekre esőcseppekkel terjed, nagyobb távolságra pedig a légáramlat viszi el a kórokozókat. Az ültetvények többnyire már június folyamán fertőződnek. A levelekről a spórákat (a sporangiumokat és a konídiumokat) a víz a talajba mossa, ahol a paraszemölcsökön (lenticellákon) és a sérüléseken behatolnak a gumókba és megfertőzik őket.

A burgonyavésznek kedvez a levegő magas páratartalma (94 % fölött) vagy az esős idő. Ahhoz, hogy a növények megfertőződjenek, a leveleknek legalább 4 órán át nedveseknek kell lenniük. A léghőmérsékletnek 10 °C-nál magasabbnak kell lennie (az optimális hőmérséklet 18-20 °C), de előnyös, ha a hőmérséklet váltakozó (hideg éjszakák, meleg nappalok). A 25 °C-nál magasabb hőmérséklet és a levegő 30 %-nál alacsonyabb páratartalma lefékezi vagy teljesen leállítja a fertőzést. A betegség tömeges terjedése többnyire június derekán kezdődik. A fertőzés kritikus időszaka, amikor legalább 48 órán át a levegő páratartalma magasabb 75 %-nál és a hőmérséklet 10-24 °C között alakul.

A burgonyavész elleni védekezés

Közvetett: a burgonyát szellős és napsütötte helyen ajánlatos termeszteni, legjobb, ha már napkeltekor is sok fényt kap a burgonyatábla. Soha ne ültessünk burgonyát folyók és víztározók közelébe, épületek, magas növények stb. árnyékába. Ajánlatos az előző évi és az új burgonyaültetvény, valamint a korai és a kései fajták megfelelő térbeli elkülönítése, és a hulladék gumók lerakatát is távol kell kialakítani. Emellett ajánlatos ültetés előtt kiselejtezni a beteg gumókat és ezeket megfelelő módon megsemmisíteni, hogy ne legyenek további fertőzés forrásai. A gumók fertőzését megnehezíti a növények tövének feltöltögetése, a tenyészidő lerövidítése (mechanikusan, vegyszeres deszikkálással) és a fertőzött szárak időben végrehajtott eltávolítása az ültetvényről. Némely fajták ellenállóbbak, de erőteljesebb fertőzés esetén a különbségek nem szembeötlőek.

Közvetlen: vegyszeres védelem réztartalmú készítményekkel, ditio-karbamátokkal, vagy speciális burgonyavész elleni készítményekkel (morfolinokkal, nitroanilinekkel, fenilamidokkal, ftalimidikkel, acilkar-bamidokkal, karbamátokkal). A kezelést előre jelzés alapján kellene elkezdeni. Az érzékeny fajták esetében a kezelést ajánlatos a növények sorokba növésekor, a többieknél a virágzás kezdetekor elvégezni, amit szükség szerint 7-14 napos időközönként meg lehet ismételni.