A kórokozó a Thanatephorus cucumeris gomba, amelyet anamorf állapotának neve alapján - Rhizoctonia solani - jobban ismernek. (Ivaros alakját Corticium solani vagy Hypochnus solani néven is emlegetik) A betegséget régebben burgonyahimlőnek is nevezték. A gumókon lapos fekete vagy barna pelyhes testecskék (szkleró-ciumok) képződnek, amelyek a hozzátapadt talajrögökre vagy humuszdarabokra emlékeztetnek és lekaparhatók.

A paraszemöl-csökön (lenticellákon) át történt fertőzés esetén a gumókon apró sipolyok (fisztulák) keletkezhetnek. A csíraszemeken, a sztólókon, a gyökereken és a fiatal szárak föld feletti részein barna, beesett foltok vannak. A gumókon aztán új, „pótcsíraszemek“ és hajtások képződnek. Nedves időben a szártöveken a gombamicélium fehér, nemez szerű bevonata telepedik meg. A levelek hónaljában léggumók (afféle sarjgumók) alakulhatnak ki. A fertőzött növények korábban virágoznak, a csúcsi részeken sárgulnak és kisebb és torzult gumókat hoznak. Jobban fertőzöttek a nehéz, nedves talajokon, a nem tökéletesen lebomlott szerves anyagot (alomszalmás trágyát, komposztot, zöldtrágyát) tartalmazó talajokon termesztett növények és a későn betakarított gumók. A burgonya mellett a burgonyahimlő kórokozójának több mint 500 gazdanövénye ismert (pl. répa, sárgarépa, bab, káposztafélék). Fontos egészséges vetőanyagot használni, az istállótrágyát már ősszel a talajba szántani, nitrogénnel nem túltrágyázni és időben kiirtani a gyomot. Minden eszközzel meggyorsítani a növények kikelését (előcsíráztatott vagy előhajtatott vetőanyagot használni, a gumókat nem hideg talajba vetni). Ugyanazon a helyen csak négy év elteltével újraültetni burgonyát. A betakarítást időben kell elvégezni és lehetőleg száraz időben vagy a gumókat már megszárítva kell raktározni. A vetőanyagot kiültetés előtt csávázni is lehet.