Ezt a rothadást több gombafaj is okozhatja. A Fusarium gombanemzetség esetében a gumókon beesett, gyakran körkörösen összezsugorodott foltok keletkeznek, a gomba fehér, sárga vagy rózsás gyepeivel. A burgonyagumók szövetei megbámulnák, elszáradnak és korhadnak. Olykor a gumók belsejében üregek keletkeznek. Száraz helyen a gumók mumifikálódnak, de a másodlagos baktériumos fertőzés következtében nedves rothadás pusztítja el őket.

Ez a fuzáriumos rothadás mindenekelőtt a meleg vagy forró nyarakat követően fordul elő. A Phoma exigua var. foveata gomba esetében a gumók felszínén redős bemélyedések, belsejükben szabálytalan üregek láthatók; az üregek falán a gomba szürkéslila bevonata telepedik meg. A fomás rothadás elsősorban a hidegebb és csapadékosabb esztendőkben termett gumókon fordul elő. Ha a kórokozó az Altemaria solani gomba, a gumók felszínén beesett foltok vannak, alattuk a gumó húsa sötétbarna, de a gumók csak a felszín közelében károsodnak. Az összes felsorolt rothadás forrása a beteg gumó és a fertőzött talaj. A kórokozók elsősorban a mechanikus sérüléseken vagy más betegségek (pl. burgonyavész) támadási pontjain hatolnak be a gumókba.

A burgonya szárazrothadás elleni védelem

A védelem alapja az egészséges vetőanyag alkalmazása és a burgonya termesztésének legalább 4 évig tartó szüneteltetése ugyanazon a helyen. A fiziológiásán érett, ép és száraz gumókat kell raktározni. A tényleges huzamosabb raktározás előtt ajánlatos a gumókat 1-3 hétig sötét helyen, magasabb hőmérsékleten (12-15 °C) elhelyezni, amely az ún. gyógyító időszak. Ezt követően a gumókat át kell válogatni, eltávolítani a sérült és rothadásnak indult gumókat, és csak ezután elraktározni az arra alkalmas környezetben (hőmérséklet: 3-5 °C, légnedvesség 70-85 %). Vegyszeresen (ditiokarbamátokkal) kezelni csak a huzamosabb idejű raktározásra, valamint ültetésre és takarmányozásra szánt gumókat szabad, de ebben az esetben is csak alapos mosás után.