A borsó mérsékeltövi, közép-ázsiai eredetű, rövid tenyészidejű növény, értékes elővetemény - nitrogénnel gazdagítja a talajt, annak köszönhetően, hogy nitrogénkötő gümőbaktériumokkal él szimbiózisban (15-40 kg N/ha).

Környezeti igények: a borsónak leginkább a nemkiszáradó répa-, gabona- és burgonyaföldek felelnek meg. A borsó nem különösebben melegigényes, a csírázás már 4 °C-on megkezdődik, de a -5 °C alatti kései fagyok már károsítják a fiatal növényeket.

A borsó a talajjal szemben nem támaszt különösebb igényeket, de a legstabilabb hozamok a közepes kötöttségű, azaz az agyagos, az agyagos-homokos és a homokos-agyagos, jó vízháztartású és kellőképpen szellős talajokon érhetők el (ezekben jól fejlődik a növény gyökérrendszere a szimbionta Rhizobium baktériumokkal együtt, ami pozitív kihatással van a levegő nitrogénjének a megkötésére a talajban). A borsó emiatt rosszul fejlődik a szikes és savanyú talajokon, amelyekben magas a talajvízszint, valamint a kötött talajokon.

A talaj optimális kémhatása (pH-értéke): 6,5-7,5.

Vetésforgó: a borsót, mint kiváló előveteményt sorolják be minden szabadföldi termesztésű növény és zöldségféle elé, kivéve a pillangósvirágúakat. Jó állapotban marad vissza utána a talaj, nitrogénnel feldúsulva. Érzékenyen reagál a fáradt talajerőre, így optimális besorolása a vetésforgóba legkésőbb a harmadik szakaszban meg kell hogy történjen a trágyázott kapásnövények után (főleg a szaporítóanyagot adó vetemény). A borsó után ajánlatos, ha legalább négyéves, de még jobb, ha hatéves ciklusban váltogatják a vetemények sorrendjét, ami csökkenti a talajuntság, valamint a fertőzések és a kártevők elszaporodásának a kockázatát.

Tápanyagellátás és trágyázás: a borsó a legjobban hasznosítja a fáradt talajerőt és nem nagyon reagál a műtrágyákból származó közvetlen tápanyagadagolásra. Tehát a talajban található tápanyagokból kell kiindulni és a borsó fejtrágyázása a talajból felvett tápanyagok mérlegének kiegyenlítését kell, hogy célozza.

A N javasolt adagja: 20-30 kg/ha (a N adagolásának növelése gazdaságilag nem előnyös). A P esetében 32 kg/ha, a K esetében 108 kg/ha, a talaj közepes tápanyagellátottsága esetén. A tápanyagokat a vetés előtti talajelőkészítés során juttatják a talajba.

Talajelőkészítés: a veteményborsó nagyüzemi termesztésének legfontosabb agrotechnikai elemei a korai tarlóhántás, az előző esztendőben elvégzett szántás és a tavaszi vetés előtti talajelőkészítés. A magágyat 70-100 mm-ig kell előkészíteni.

A zöldborsó vetése

Az ültetvény kialakítása: a borsót a talaj- és az éghajlati viszonyoktól függően kora tavasszal, azaz március második felétől április elejéig vetjük. Ha később vetjük, a melegebb talaj ugyan kedvezően hathat a csírázásra, de éppen a megkésett vetés miatt csökken a terméshozam. A vetési mélység 50-70 mm, a sorok közötti távolság 125-150 mm, az egyes szemek közötti távolság a sorban pedig 40-60 mm. Nagyon fontos, hogy a szemek egyenletesen helyezkedjenek el a sorokban, ami elsősorban az ültetőgéptől és a talajelőkészítés minőségétől függ.

A vetés a vetőmag termőértékétől függ (HTS), a borsóra vonatkozó hektáronkénti csíraszám: 1 millió. A korai és csökkent levélfelületű fajták esetében ezt az értéket 20 %-kal kell megemelni.

Növényápolás a tenyészidőben: mindenekelőtt a gyommentességre kell ügyelni. Alapvető feladat, hogy olyan termőhelyet találjunk, ahol nem élnek szívós gyomok, mint pl. a mezei ászát, esetleg az előző évben gyomirtókkal eltávolítottuk őket. További növényvédelmi feladat a regisztrált készítmények jegyzéke alapján elvégzett preemetgens herbicides kezelés. A gazdasági éréskor történő betakarításig időszerű elvégezni a veteményborsó kártevői, elsősorban a borsólevéltetű elleni beavatkozást is, amely tömeges elszaporodása esetén teljesen elpusztítja a megkötött virágok felső szintjét és ezáltal jelentősen csökkenti a várható terméshozamot. Ez a kártevő a borsó vírusbetegségeinek az egyik legjelentősebb vektora is. A fertőzések ellen a zöldborsót már nem kezelik, a védelem alapja az egészséges, csávázott vetőmag és az ellenálló vagy rezisztens fajták kiválasztása.

Betakarítás: a zöldborsót a gazdasági érés idején takarítják be, amely a szemfejlődés és érés összefüggő folyamatának rövid szakasza. Ebben az időszakban a borsószemnek átlagos a szárazanyagtartalma (20-25 %) és az egyszerű cukrok mennyisége meghaladja a keményítőét. A gyakorlatban ezt az érettséget egyrészt az alkoholban nem oldódó N-tartalmú anyagok (PAN) arányának kémiai analízisével vagy mechanikusan, finométerrel határozzák meg. A meghatározott értékek alapján állapítják meg a betakarítás idejét.

Nagyüzemi termesztés esetén ezért előnyös különböző tenyészidejű fajtákat vetni, az igen korai és korai fajtáktól kezdve, a középkorai és félkorai fajtákon át egészen a fél kései és kései fajtákig. Valamely fajta vetésterületének nagyságát úgy kell meghatározni, hogy learatása az optimális gazdasági érettség megállapítását követően két nap alatt elvégezhető legyen. A betakarítási technika és a feldolgozó gépsor kapacitása korlátozó tényező lehet.