Tünetek: valamennyi föld feletti részen, apró (1-3 mm), világosbarna fol­tok képződnek. A foltok sárgán szegélyezettek és a foltok elhalt szöve­tén, sőt, olykor rajtuk kívül is aprócska (0,1 mm) fekete termőtestek (pik- nídiumok) találhatók. A foltok száma és nagysága növekedik és az erősebben fertőzött levelek elhalnak.

A fertőzés csak a legfiatalabb szív- alakú leveleket kíméli meg. Az asszimiláló felület csökkenése és az elhalt levelek folyamatos megújulása következtében a gumók kicsik és gyen­ge minőségűek. A levélnyeles és a levélzeller esetében a fogyasztásra szánt részek lényegében használhatatlanok.

Jelentőség: az egész világon elterjedt, s jelenleg a zeller legveszedel­mesebb betegsége, amely 50-70 %-kal, vagy még ennél is nagyobb arányban csökkenti a gumók terméshozamát.

Gazdanövények: a zeller minden formája és kis mértékben a kapor is. Fejlődési ciklus: a fertőzés fő forrása a fertőzött vetőmag és a fertőzött tarlómaradványok. A kórokozó a gázcserenyílásokon vagy közvetlenül a bőrszöveten át hatol be a növényekbe. A fertőzés tünetei csak a fer­tőzést követő 7-8 nap elteltével láthatók. A betegség kialakulása a fia­tal növényekben lassú, csak azután gyorsul fel, amikor a növények levél­be borulnak és a kibontakozása szempontjából kedvezőbb mikroklimatikus feltételek jönnek létre. A tenyészidőben a szeptóriás levélfoltosság spó­rákkal terjed.

Ökológia: A spórák csak akkor szabadulnak ki, amikor a termőtestek nedvesek, tehát a betegség fejlődésének a nedves időjárás, főleg az eső vagy a reggeli harmat és a helytelen öntözés kedvez. A hőmérséklet nem lényeges, amennyiben magasabb 12 °C-nál (az optimális hőmérséklet 18-20 °C).

Zeller szeptóriás levélfoltosság elleni védelem

Közvetett: ellenállóbb fajták kiválasztása, a szaporító szubsztrátumok fertőtlenítése, a gazdanövények termesztésének legalább kétéves szüne­teltetése ugyanazon a táblán, a megfelelő öntözés és a tarlómaradvá­nyok megsemmisítése. Ha kétséges a vetőmag megbízhatósága, aján­latos 3 évesnél idősebb vetőanyag alkalmazása, mivel az ilyen vetőmagban a kórokozó már nem életképes.

Közvetlen: a növények kevésbé hatékony réztartalmú készítményekkel vagy difenoconazollal történő kezelése. Az első beavatkozást ajánlatos június végén elvégezni, a továbbiakat az időjárás alakulása szerint. Kül­földön bevált a vetőmag csávázása melegített thiramín szuszpenzióval (24 órán át 30 °C-on). A hőkezelés (30 percig 47 °C-on) igen kockáza­tos.