Tünetek: a gyökereken és a gumókon rozsdabarna foltok keletkeznek, amelyek alapján ezt a betegséget olykor „gyökérrozsdásodásnak“ is nevezik. A foltok fokozatosan növekednek és a fertőzött szövetek varasodnak és megrepedeznek.

Ennek következtében a fertőzött gumók aprók, satnyák és más módon is eltorzultak. A fertőzött szövetekben termőtestek (piknídiumok) képződnek. Ezek leginkább a külső (legidősebb) leveleken láthatók, amelyek ennek következtében fonnyadnak. A fertőzött szöveteket gyakran másodlagosan mikroorganizmusok, mindenekelőtt baktériumok támadják meg, amelyek nedves rothadást okoznak. A betegség többnyire már a tenyészidőben jelentkezik, de a raktározás során is terjedhet. A zellernél hasonló tüneteket okozhat az Alternaria radicina nevű gomba is.

Jelentőség: a betegség mindenekelőtt a zellergumók tárolásakor okoz jelentős veszteségeket.

Gazdanövények: a zeller (a gumós, a levélnyeles és a leveles zeller) mellett a sárgarépa, a pasztinák, a petrezselyem és kömény is. Fejlődési ciklus: a kórokozó termőtestek formájában telel át a magvakon és a fertőzött tarlómaradványokon (mindenekelőtt a gyökereken).

Ökológia: a betegség előfordulásának kedvez a levegő magas pára- tartalma és az alacsonyabb talajhőmérséklet, a növények mechanikus sérülése és a kiegyensúlyozatlan tápanyagbevitel (elsősorban a nitrogénfölösleg). Az elegendő mennyiségű bór korlátozza a betegséget.

Védelem a zeller gumósorvadás ellen

Közvetett: a vetőanyag fertőtlenítése, megfelelő, nem fertőzött parcellák kiválasztása, vetésforgó (gazdanövényeket ugyanazon a táblán leghamarabb 4 év után termeszteni), kései ültetés, a fejlődés első fázisaiban korlátozni az öntözést, a tarlómaradványok megsemmisítése, egészséges vetőmag alkalmazása és a raktározás optimális feltételeinek a kialakítása (hőmérséklet 0-1 °C, légnedvesség 90-95 %, valamint közepesen erős szellőzés, amely meggátolja a vízgőz lecsapódását a gumók felszínén).

Közvetlen: nincs kidolgozva.