Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis)

A paprikabogyók belsejében szürkéskrém színű és jellegtelen rajzolatú hernyók, feketésbarna fejjel. A lárva hossza bebázódás előtt kb. 2,5 cm. A megtámadott paprikabogyók rendszerint teljesen értéktelenné válnak a másodlagos baktériumos és gombafertőzés következtében.

Védelem: azokban a térségekben, ahol a kukoricamoly két nemzedéke fordul elő, nem ajánlatos a kukorica szomszédságában paprikát termeszteni. A lepkék második nemzedékének rajzásakor ismételten be kell vetni a Trichogramma petefémfürkészeket.

Saláta-bagolylepke (Lacanobia oleracea)

Ennek a bagolylepkének a hernyói borsózöldek vagy barnák, sárga sávval az odalukon és finom fekete és fehér pontokkal a hátukon. A lepkék két egymást érő nemzedéke április végétől október elejéig fordul elő, a hernyókkal júniustól novemberig találkozhatunk. A paradicsomot és a paprikát elsősorban az üvegházakban támadják meg. Életmódjuk és ökológiájuk hasonló, mint a káposzta-bagolylepke esetében - lásd a Káposztafélék kártevői c. fejezetet.

Védelem: az üvegházakban feromoncsapdákkal figyelni a lepkék rajzását. A lepkék megjelenésekor bevetni a Trichogramma petefémfürkészeket vagy a Bacillus thuringiensis kurstaki alapú készítményekkel kezelni a növényeket.

Madarak (Aves)

A seregélyek, fácánok, fekete rigók és más madárfajok alkalmanként károkat okozhatnak a paradicsomban és a paprikában. Kisebb táblákon a madarak elleni védelem céljából különböző riasztókat és madárijesztőket lehet felszerelni. Kísérletekben nagyon hatékony zavaró technológia vár bevezetésre, mely fiziológiailag aktív pigmenteken alapszik. Általában sokkal nagyobb a madarak haszna a káros hernyók és egyéb kártevők szabályozásával.

Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)

A termések belsejében csupasz, a bebázódás előtt 4-5 cm hosszú, zöld, sárgásbarna vagy zöldesbarna hernyók. Egy hernyó több paradicsom- és paprikatermésen képes kárt okozni. A hernyórágta terméseket másodlagosan baktériumos és gombás betegségek támadják meg.

A gyapottok-bagolylepke több kilométer távolságból is biztosan felismeri a megfelelő tápnövényeket, ennek következtében az üvegházi paradicsomot és paprikát rendkívüli mértékben fenyegeti, kivált tavasszal és ősszel, amikor a szabadban kevés az alkalmas gazdanövény. További életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Sok-tápnövényű kártevők c. fejezetben.

A védelem rendszerében igen fontos a lepkék előfordulását feromoncsapdákkal figyelni közvetlenül a területen, vagy az üvegházak közelében. A lepkék rajzáskezdetét észlelve a peterakástól kezdve 2-3 alkalommal bevetik a Trichogramma petefémfürkészeket. Amennyiben a lepkék száma túl nagy, kombinálható a pete-fémfürkészek alkalmazása a Bacillus thuringiensis kurstaki alapú biokészítmények permetezésével - mindkettőt lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetben. A vegyszeres rovarölő szerek alkalmazását a kártevő rajzásakor kb. 7-10 napos időközönként meg kell ismételni. Vigyázat, a gyapottok-bagolylepke bizonyos rovarölő szerekkel szemben már rezisztens.

Aranybagoly-lepke (Chrysodeixis chalcites)

A faj előfordulásának a súlypontja az óvilág trópusi és szubtrópusi térségeiben található. Európában tartósan a Földközi-tenger mentén fordul elő, újabban rendszeresen felbukkan a hollandiai üvegházakban. A zöld hernyóknak csupán három pár potrohlába van (a tolólábak és két további pár) - a bagolylepkék ezüstfoltos baglyok (Plusiinae) al-családjába tartozó hernyók jellegzetes ismertető jegye. Polifágok. A paradicsom mellett megtámadják plf a burgonyát, a dohányt és más burgonyafélét, de a kukoricát és a lucernát is. Közép-Európában csak az üvegházi zöldségeket károsítják. Számottevő kárt okozó mennyiségben egyelőre ritkán fordulnak elő és többnyire akkor jelennek meg, ha a külföldről behozott szaporítóanyag petéket vagy hernyókat tartalmaz. A lepkéket feromoncsapdákkal lehet figyelni.

Védelem: a lepkék időben történt észlelésekor alkalmazni a Trichogramma petefémfürkészeket vagy Bacillus thuringiensis kurstaki alapú készítménnyel permetezni.

Üvegházi liszteske, dohányliszteske (Trialeurodes vaporariorum, Bemisia tabaci)

A paradicsomlevelek fonákján, ritkábban a paprikán is megjelennek az 1-2 mm hosszú, hozzátapadt lapos lárvák. Az imágók aprók, fehérek, hosszuk kb. 2 mm. A testüket és szárnyaikat is fehér viaszos pikkelyek borítják. Az üvegházi liszteske pupáriumainak jellegzetes alakjuk van, függőleges falaikkal a szardíniás dobozokra emlékeztetnek. A dohányliszteske pupáriumai laposak. Az erősebben fertőzött helyek mézharmattal szennyezettek, amelyet benő a korompenész. Mindkét liszteskefaj veszélyes kártevője az üvegházi zöldségeknek. Nemcsak szívogatásukkal és mézharmatszennyezésükkel károsítják a növényeket, a leveleket és a termést, hanem mindenekelőtt a fertőző vírusok terjesztésével. Az üvegházi liszteske néhány vírusbetegséget, a dohány liszteske több mint 25 különböző vírusfajt terjeszt. További életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetben.

Védelem: a fertőzött növényi maradványok elégetése, esetleg az üvegházak, ill. ha lehet, az egész épületkomplexum téli fertőtlenítése. A liszteskék első észlelésekor a sárga optikai csapdákon el kell kezdeni a megfelelő biotörzsek alkalmazását - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet.

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

Az üvegházi paprikát, ritkábban a paradicsomot és más burgonyaféléket a közönséges takácsatka gyakran megtámadja. A levelek az erek között besárgulnak és a fertőzött levelek fonákján finom pókhálók láthatók az atkákkal. További információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetet.

Védelem: a takácsatka észlelését követően azonnal be kell vetni a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkákat, ha van rá lehetőség.

Levéltetvek (Aphidoidea)

Leggyakoribbak a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), az uborka-levéltetű (Aphis gossypii) és az Acyrthosiphon fajok. Kártételük egyrészt a növények szívogatását jelenti, másrészt az általuk széthintett mézharmaton megtelepedik a korompenész, de mindenekelőtt a súlyos vírusos betegségek egész sorát terjesztik. Védelem céljából az üvegházakban sikeresen alkalmazzák az Aphidius levéltetűfürkészeket és az Episyrphus zengőlegyek képviselőit valamint élősködőket és ragadozókat - lásd A biológiai védekezés kereskedelmileg előállított készítményei c. fejezetet A szabadföldi termesztésű paprika védelmére vagy szelektív aficide-ket (melyek engedik a természetes levéltetű-paraziták betelepedését és felszaporodását), vagy olajos készítményeket használnak.

Aknázólegyek (Lyríomyza spp.)

A paradicsom, a paprika és más zöldségfélék levélfonákján szabálytalanul tekeredett, lapos aknák jelennek meg. Az akna belsejében jól láthatóan áttetszik a légylárva. Az imágók feketéssárga, 1,3-2,5 mm hosszú legyecskék, pajzsocskájukon jellegzetes sárga folttal. Súlyosabb fertőzés esetén az aknázólegyek a fertőzött növények leveleinek a lehullását is kiválthatják. További életmódbeli és ökológiai információkat lásd a Soktápnövényű kártevők c. fejezetet.

Védelem: az üvegházak alapos téli rovartalanítása, a vásárolt szaporítóanyag ellenőrzése, hogy nem tartalmaz-e kártevőket. A sárga ragacslapokon történt első észlelést követően azonnal bevetni a Dac-nusa sibirica és a Diglyphus isae biotörzseket.

Hemitarsonemus latus szélesatka

A fertőzött üvegházi paprikák levelei, illetve a termései is torzultak, sárgulnak és bronzszínűvé válnak. A levelek fonákján apró atkák találhatók, amelyek nem szőnek pókhálót. Erősebb fertőzés esetén a termések is lehullanak. Az atkák fertőzött palántákkal terjednek, a kiültetés helyén aztán a rovarok, az emberek (ruhájukon) és a szél szállítja őket. Külföldön biológiai védelem céljából ragadozó atkákat {Amblyseius cucumeris, Neoseiulus barkeri és Amblyseius ovális) alkalmaznak. A vegyszeres védelem készítményei külföldön kén- és kino-metionát alapúak.

Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata)

A fekete-sárga csíkos bogarak hossza 11-15 mm. A hosszúkás pirosfekete lárvák megrágják a burgonya leveleit. A paradicsomot csak a bogarak támadják meg. A bogarak májustól rajzanak az előző évi burgonyültetvényekről.

A burgonyabogár közép-európai állományai különböző mértékben érzékenyek a piretroidokkal, a szerves foszfátokkal és néhány más rovarölő szerrel szemben. A védelem során fontos betartani az anti-rezisztencia stratégiáját, mindenekelőtt váltogatni kell a különböző hatóanyagú rovarölő szereket.