Tünetek: az idősebb leveleken többnyire a nyár közepétől eleinte kisebb (3-6 mm), később viszonylag nagy (akár 1,5 cm), szabálytalan sötétbarna foltok. A nagyobb foltokon jellegzetes koncentrikus körök vannak, sárga szegéllyel. Súlyosabb fertőzés esetén a foltok összefolynak és a levelek elhalnak.

A szárakon keletkező hosszúkás, enyhén besüppedt barna foltok gyakran okozzák a szárak törését, a virág-kocsányokon képződő foltok a virágok és a termések lehullását. A terméseken, leggyakrabban a kocsány körül nagy, sötét, élesen határolt besüppedt foltok keletkeznek, amelyeken nedves időben a gombaspórák bársonyos bevonata jelenik meg. A foltok alatti húsos szövet fekete. Amennyiben már a fiatal magoncok (3 hetes korig) fertőzöttek, a szártövükön sötét foltok keletkeznek és a megtámadott növények többnyire elpusztulnak.

Jelentőség: a paradicsom alternáriás foltossága az egész világon elterjedt betegség, amely az asszimilációs felület csökkentésével, a szárak törésével, a termések elrúgásával és elértéktelenítésével okoz kárt. A legnagyobb károkat a szántóföldi kultúrákban okozza, a hajtatott kultúrákban rendszertelenül fordul elő.

Gazdanövények: a betegség a paradicsomot, a paprikát és a tojásgyümölcsöt támadja meg.

Fejlődési ciklus: a kórokozó a fertőzött tarlómaradványokon és a vetőmagon micéliumok és spórák formájában telel át. A fertőzés forrásai lehetnek a burgonyafélék családjába tartozó gyomnövények is, mindenekelőtt a fekete csucsor (Solanum nigrum) és az ebszőlő csucsor (S. dulcamará). A tenyészidőben széllel és esővel terjed. Ökológia: a betegség elsősorban meleg (22 °C fölött) és nedves időben terjed, esetleg gyakori reggeli harmatok idején. Ahhoz, hogy a kórokozó behatoljon a növényekbe, szükség van arra, hogy a gazdanövény néhány órán át nedves legyen.

A paradicsom alternáriás foltosság elleni védelme

Közvetett: mindenekelőtt be kell tartani a kellő időbeli (legalább 3 éves) és térbeli távolságot a paradicsom és a burgonyaültetvények között, egészséges vetőmagot, a palántaneveléshez egészséges szaporítóanyagot alkalmazni, valamint időben eltávolítani és megsemmisíteni a fertőzött növényeket vagy részeiket. Némely fajták nagyobb szabadföldi ellenállóképességgel rendelkeznek.

Közvetlen: az első tünetek jelentkezésekor ditiokarbamát vagy dikar-boximid alapú gombaölő szereket alkalmazni és a permetezést szükség szerint ismételni.