A kelkáposzta az egyik legkorábban fogyasztható termék, ezért elsősorban a korai frisszöldség-ellátásban játszik fontos szerepet. Általában májusban, de kedvező évjáratokban, áttelelő termesztés esetén már április végén fogyasztható. Szórványosan az egész országban termesztik. Rövid tenyészideje miatt elő- vagy utótermény. Átteleltetve is termesztik hazánkban. E termesztési móddal elégíthetők ki legkorábban a tavaszi friss fogyasztás igényei.

A kelkáposzta a fejes káposzta közeli rokona, attól külsőleg elsősorban levélfelületének hullámosságában különbözik. A fejes káposztánál igénytelenebb, tűrőképesebb növény. Gyökérzete is erőteljesebb, mélyebbre hatoló, a talaj tárolt vízkészletét jobban tudja hasznosítani. Vetésterülete hazánkban a fejes káposztáénál lényegesen, a karfiolénál pedig valamivel kisebb. A fejes káposztánál értékesebb táplálék ugyan, de nem savanyítható, rosszul tárolható és salátaként sem fogyasztható.

A kelkáposzta igényei

  • Hőigénye közepes, 12—14 °C-on fejlődik legjobban, a szélsőséges értékeket azonban annál jobban birja. Hidegtűrése nagy, az ősszel kiültetett és meggyökeresedett palánta télen nem károsodik.
  • Az optimálisnál magasabb hőmérsékletet is jobban tűri.
  • A kelkápsozta vízigénye nagy a fejlődése során, ugyanakkor a túl sok víz is problémákat okozhat.
  • Talaj- és tápanyagigénye a fejes káposztáéval megegyező, tehát sok tápanyagot használ fel, különösen sok nitrogénre van szüksége. Kedveli a középkötött, közömbös vagy gyengén savanyú talajokat.

Kelkáposzta termesztése

Előveteményekkel szembeni igénye, elő-, illetve utóterményként történő termesztési lehetősége, valamint talaj-előkészítése, trágyázása megegyezik a fejes káposztáéval. Palántaneveléssel szaporítjuk, palántáit nem szoktuk tűzdelni. Palántanevelési ideje (a termesztés időbeni ütemezésétől függően) 4 - 6 hét.

A kelkáposzta iránt általában tavasz végén, nyár elején, illetve nyár végén, ősszel van kereslet. Termesztését tehát úgy kell ütemezni, hogy a szedés ezen időszakokra essen.

A tavasz végi, nyár eleji igények kielégítésének két módja van: az áttelelő és a a korai termesztés.

  • Az áttelelő termesztés csak az ország enyhébb éghajlatú részein jár sikerrel. E termesztési mód esetén a magot, szeptember elején, közepén vetik szabadföldi ágyakba. Négyzet-méterenként 4—5 magot szórnak ki és 800—900 db palántát nevelnek fel. A palántákat október közepén ültetik ki. Ez a kiültetési időpont megfelelő ahhoz, hogy a kis növények a nagyobb hidegek beállta előtt meggyőkeresedjenek, de ne induljanak fejlődésnek. Az ilyen módon ősszel kiültetett kelkáposzta jól áttelel, és kora tavasszal gyors növekedésnek indul. Április végén, május elején már értékesíthető lesz. Áttelelő termesztésre elsősorban a Mohácsi áttelelő fajta alkalmas.
  • A korai termesztésben a magot fűtött fólia sátorba vetjük február második felében. Négyzetméterenként 4—5 g magot szőrük ki, és 800—1000 db palántát nevelünk fel. A kiültetésre március utolsó harmadában, illetve április első napjaiban kerül sor. A kora tavasszal kiültetett kelkáposzta május végén, június elején szedhető.

• Nyár végi, őszi fogyasztásra másodterményként termesztik. Ez esetben a magvetésre általában április és május hónapokban kerül sor. Szabadföldi ágyakba vetünk. Négyzetméterenként 4 - 5 g magot szórunk ki és 800 - 900 db növényt nevelünk fel. A palántanevelési idő 4 - 5 hét. A palántákat május és június hónapban ültetjük ki. így augusztus végétől október végéig folyamatosan kielégíthetők az igények.

A kelkáposzta kisebb fejeket képez, mint a fejes káposzta, ezért kisebb tenyészterületre van szüksége. A rövid tenyészidejű fajtákat általában 50 cm-es sortávolságra és 25-30-40 cm-es tőtávolságra ültetjük ki. így hektáronként 50.000 - 70.000 növény helyezhető el. A nagyobb fejeket képező hosszabb tenyészidejű fajták tőtávolságát 50 cm-re célszerű növelni, így e fajtatípusból csak 40.000 növény termeszthető hektáronként.

A korai kelkáposztát - június közepéig - az egészséges külső levelekkel együtt szedjük, ládákba csomagoljuk egymás mellé sorba, fejjel lefelé rakva, a fejes salátához hasonlóan. A korai árunak a zsenge levele is fogyasztható. A későbbiekben a nagyobb fejű fajtákat már tisztítva szedjük és csomagoljuk.