A bimbóskel vagy kelbimbó Magyarországon mind ez ideig kevésbé (el)ismert, csak kis viszonylag területen termesztett növény. Termesztése a nyugat-európai országokban sokkal elterjedtebb, nagyobb jelentőségű, mint nálunk. Elsősorban Németországban és Hollandiában kedvelt növény.

Termesztése sok kézimunka-erőt igényel, különösen a szedése. Táplálkozásélettani szempontból a többi káposztafélénél értékesebb növény, több benne a fehérje, a vitamin és az ásványi só. Magas szárazanyag-tartalma (13—16%) miatt nagy a hidegtűrése és jól tárolható. Jelentőségét növeli, hogy novemberben és decemberben fogyasztható, amikor igen szegényes a frisszöldség-választék. Elterjedésének - értékei ellenére is - gátat szab kis terméshozama és munkaigényessége.

A bimbós kel igényei

  • Hőoptimuma a többi káposztafélével megegyező, 13 °C körüli. A szélsőséges értékek azonban fejlődését kevésbé befolyásolják. A nagy meleget és hideget egyaránt tűri, —20 °C körüli hőmérsékletet is elvisel.
  • Fényigénye nagy, vízigénye jelentős, bár a többi káposztaféléhez viszonyítva kisebb.
  • Tápanyag- és talajigénye. Sok tápanyagot vesz fel, különösen nagy a kálium- és nitrogénigénye. A mély termőrétegű talajokat szereti.

A kelbimbó termesztése

A bimbóskelt palántaneveléssel szaporítjuk. A hosszú tenyészidejű fajták magvetésének ideje március második fele, a rövid tenyészidejűeké április vége.

A palántákat március végi vetéskor hidegágyakban, április második felétől pedig már szabadföldi ágyakban neveljük fel. A palántanevelési idő 3 - 6 hét. Négyzetméterenként 4 - 5 g magot kell vetni. Tűzdelés nélkül 800 - 900 palánta nevelhető fel négyzetméterenként. A palántákat május közepe és június közepe között ültetjük ki; a rövid tenyészidejű fajtákat 60 cm sor- és 60 cm tőtávolságra, a hosszú tenyészidejűéket pedig 70 cm sor- és 70 cm tőtávolságra, így hektáronként 20.000 - 28.000 növény helyezhető el.

A tenyészidőszak alatt legfontosabb ápolási munkák a rendszeres gyomirtás és az öntözés. A tenyészidőszak alatt általában 2 - 4 öntözés válik szükségessé. Fejlődését - az öntözések előtt 1 - 2 alkalommal elvégzett - nitrogén-fejtrágyázás nagymértékben elősegíti.

Szedésre csak az első fagyok után kerül sor, amikor a bimbók már elérték a teljes nagyságot. A fagyok után a bimbók cukortartalma növekszik és csökken a kellemetlen erős íze. A termések nem egyszerre fejlődnek, ezért több alkalommal kell szedni.

A növényeket az erősebb tél beállta előtt szokásos gyökerestől is felszedni és elvermelni. Ebben az esetben a télen folyamatosan szedhetők a kifejlődött bimbók az elvermelt növényekről. Tövenként 2 - 3 kg bimbóra lehet számítani, amely hektáronként 5 - 6 t termést jelent. Magyarországon minősített bimbóskelfajta nincs, külföldi eredetűeket termesztenek.

A kelbimbó fajtái

  • Alacsony növésű, rövid tenyészidejű fajták: Fest und Viel, Spirál, Hercules.
  • Magas növekedésűek: Brüsszeli magas, Westland. Legújabb holland eredetű hibridek: Frigomax, Frigostor, Tospcore.