A fokhagyma értéke elsősorban magas - 35% körüli - szárazanyag- és jelentős, mintegy 6%-os fehérjetartalmában rejlik. Jellegzetes szagát allilszulfid-tartalmától kapja, amely baktericid (baktériumölő) hatású. Hazánkban elsősorban az ország délkeleti részén termesztik, bár sajnos az utóbbi években egyre nagyobb az import aránya.

A fokhagyma Közép- és Nyugal-Ázsiából származó, ősidők óta termesztett növény. Vannak egyéves, kétéves és évelő, valamint tavaszi és őszi típusai. A tavasziak általában nem fejlesztenek magszárat. Bojtos gyökérzete van, hosszúnappalos körülmények között, nagy melegben nem fejleszt gerezdeket, csak gömbölyű hagymafejeket.

Hagymája normális körülmények között több fiókhagymából (gerezdből) áll, amelyek a hagymalevél tövén számos egymás melletti oldalrügyből fejlődtek ki. A fiókhagymákat kívülről buroklevél veszi körül. Levelei laposak, egyenesek, bordázottak, a bordákon molyhos bevonat található.

A nálunk termesztésben elterjedt fokhagymának nincs sem virága, sem sarjhagymája, de vannak magszárat fejlesztő (sarjhagymás vagy virágot hozó) típusok is.

A fokhagyma igényei

  • A fokhagyma nem melegigényes. Legnagyobb termés a télen 10 °C-on tárolt fiókhagymák (gerezdek) kiültetésekor várható. Tenyészideje első szakaszában a növény alacsony hőmérsékleten is jól fejlődik, de később - az érés előtt - már magasabb hőmérsékletet igényel.
  • Fejlődéséhez nem kell sok nedvesség, a szárazságot jól bírja. Tápanyagigényes, szereti a kötöttebb (réti agyag- és a folyómenti öntés-) talajokat.

A fokhagyma vetése

Növényi sorrendbe illesztése, talaj-előkészítése, trágyázása általában a vöröshagymáéval megegyező. A vöröshagymánál azonban tápanyagigényesebb növény.

A nálunk termesztett típusokat általában fiókhagymákkal (gerezdek) szaporítják. A hideget jól bírja, ezért már ősszel sor kerülhet kiültetésére.

Tavasszal a vöröshagyma dughagymájánál korábban ültethető. Az őszi ültetésű fokhagyma általában többet terem, de rosszabbul tárolható, a tavaszi ültetésű viszont kevesebbet terem, de jobban tárolható. 40 cm sor- és 6 - 8 cm tőtávolságra ültetjük úgy, hogy a gerezdek legalább 2 - 3 cm mélyen kerüljenek a talajba.

A hektáronkénti szaporítóanyag- (gerezd-) szükséglet 1 - 1,3 t/ha. Egy hagymafejben általában 10 - 13 db fiókhagyma (gerezd) található, a fiókhagymák átlagtömege 2,5 - 3,5 g. A fokhagyma várható termése: 7—10 t/ha.

  • Az ápolási munkák közül legfontosabb a folyamatos gyommentes talajállapot megteremtése.
  • Az érés kezdetét a levelek sárgulása jelzi, majd annak előrehaladtát a lomb teljes elszáradása mutatja. Ezután kerülhet sor a szedésre. A fokhagymát géppel, két menetben szedjük. A kézi szedés üzemi körülmények között nem megoldható. Az őszi ültetésű fokhagyma rendszerint július első felében, a tavaszi ültetésű pedig július második felében érik.
  • A felszedett fokhagymát néhány napig a táblán kell szikkasztani, majd fedett, szellős helyen kerül sor a tisztításra és az osztályozásra.
  • A tisztítás a pikkelyszerű borítólevelek és a lomblevelek eltávolításából áll. Ezután vékony rétegben kiterítve, szellős helyen tovább szárítjuk, érleljük, majd osztályozás után értékesítjük a fokhagymát.
  • Tárolása, értékesítése a vöröshagymáéhoz hasonló.